Hogyan tanítsuk meg enni a kisbabánkat?

2019 okt. 18. | Blog, Egyéb

Az egyik legizgalmasabb, mégis leginkább „rettegett” időszak egy kisgyermekes család életében, amikor a kisbabát enni tanítjuk. Sokakban rögtön felmerül az a kérdés is, hogy egyáltalán meg kell-e őt tanítani erre? Én azt mondom, sok minden megy magától, de vannak dolgok, amelyeken nem éri meg időt spórolni. Ilyen az enni tanítás-tanulás is.

Mikortól adjunk a gyermek kezébe kanalat?

Talán kezdjük először azzal, mikortól kezdjünk el egyáltalán etetni. Nagyon fontos tudnunk, hogy a hozzátápláláshoz bizonyos fizikai, testi „előírásoknak” meg kell felelni:

• a kicsi már tudja tartani a fejét, vagyis
• a nyak- és tarkóizmai elég erősek,
• tud etetőszékben ülni,
• megszűnt a kilökő reflex,
• kialakultak a rágó mozdulatok.

Ha ezek megvannak, akkor elvileg semmi akadálya nincs a hozzátáplálásnak, az etetésnek. A kisbabák már 4 hónapos koruktól képesek megfogni a tárgyakat, ha a kezükbe adjuk, de ne számítsunk arra, hogy ez a kanállal is így lesz. Kb. 6 hónapos kortól kezdődik el az a folyamat is, amikor már tudatosabb a tárgyfogásuk. Ilyenkor a szájukba is vesznek mindent, tehát ha a kétkanalas módszerrel próbálkozol, ekkora időzítsd azt.

Mi az a két kanalas etetés?

Mivel a kisbabák hosszú hónapokig utánzás útján tanulnak, etetéskor ezt nekünk is figyelembe kell venni. Adjunk a gyermekünk kezébe is kanalat, hogy megismerje, megtanulja, mire való. Teljesen természetes, hogy etetéskor magunk is tátogunk, kinyitjuk a szánkat. Ha a baba ezt látja, ő is ezt fogja tenni. Még szerencsésebb, ha az egész család együtt étkezik, mert akkor „több oldalról kapja egyszerre az impulzust.” Azt azonban ne várjuk el, hogy a gyermekünk már ennyi idősen is sikeresen fog kanalazni, a kanalat a szájához emelni. Ehhez sok-sok gyakorlás szükséges.

Ha szilárd étellel etetünk, érdemes lehet később villát is a kezébe adni, de ezt csak valóban nagyobb kortól javaslom, amikor már tudatosan fog, tart és használja a kezeit. A villa – elég egyértelmű – veszélyesebb, mint a kanál. Viszont nyugodtan hagyhatjuk, hogy kézzel megtapogassa az ételt. A pici ebben a korban amúgy is mindent megfog, megvizsgál. Tapasztalni, tanulni akar. Így tesz az ételekkel is, tehát érdemes előre felkészülnünk az etetéshez a megfelelő eszközökkel, tapadós és peremes tányérokkal, evőeszközökkel, konyhai törlőkkel, előkékkel. Korábban már írtunk arról, hogy miért játszik a gyermek az étellel, ha nem olvastad, tedd meg most.

Mennyi ételt adjunk a kisbabának?

Alapszabály, hogy egyszerre mindig keveset szedjünk a tányérjára. A kevesebbel ő is és mi is könnyebben boldogulunk, ráadásul sikerélményt adunk, ha sikerült mindent megennie. Az étkezésnek ugyanis nem a kudarcról, hanem az élvezetről kell később szólnia. Kisbabakorban ugyan ettől még messze vagyunk, mert ilyenkor a baba szükségleteinek kielégítése az elsődleges cél. Viszont hogy nagyobb korában hogyan viszonyul majd az ételekhez, az már most kialakulhat.

Forgács Attila „Az evés lélektana” című könyvében foglalkozik a témával. Ő emlékeztet bennünket arra, hogy az evés eredendően egy nyugalmi állapot, hiszen a csecsemő szopizás közben az anyai közeleség biztonságban megbékélve eszik. Az ételhez tehát alapvetően pozitív élmények társulnak bennünk, és jó lenne, ha ezt az etetéssel sem „rontanánk el”. Ehhez A családi étkezések alapszabályai című blogbejegyzésünkben olvashatsz tippeket.

Egy biztos,

• ha nem görcsölünk rá az etetésre,
• ha figyeljük gyermekünk jelzéseit,
• ha nem erőltetjük az önálló evést idejekorán,

minden tökéletesen működni fog. Legyünk azok, akik vagyunk: támogató, szerető édesanyák kanállal vagy anélkül.