Hozzátáplálási hibák 4. rész

Hozzátáplálási hibák 4. rész

Hozzátáplálási hibák – 4. Rész 

Elérkeztünk a hozzátáplálást érintő bakik, hibák utolsó posztjához. Egy olyan “apróságot” hoztam mára, amit nagyon nehéz tetten érni és valószínűleg kisebb-nagyobb mértékben legtöbbünk elkövette már.

Ez a malőr pedig nem más, mint amikor mi magunk “címkézzük” gyermekünket válogatósnak.

“Hagyd, azt úgysem eszi meg!”

“Inkább főzzünk virslit is, a biztonság kedvéért…!”

“Sajnos az én gyerekem eléggé válogat.”

“Ő ugyan nem eszik zöldséget!”

Ismerős valamelyik?

Ne aggódj, nem vagy egyedül!

Hadd magyarázzam el, hogy mi ezzel a probléma!

A gond az, hogy ha egy kisgyermek válogatósnak van elkönyvelve (függetlenül attól, hogy szemtől szembe, vagy minket “kihallgatva” hallja-e tőlünk), akkor hamar el is kezd a titulusnak megfelelően viselkedni. Nyomot hagyhat benne egy-egy ilyen megjegyzés, csakúgy, mintha lustának, vagy butusnak neveznénk.

Amikor azt hallja tőlünk, hogy “ne is szedj neki abból, úgyse fogja megenni”, akkor olyan megerősítéseket küldünk akaratlanul is a gyerkőcünk felé, amelyekből ő maga is úgy fogja gondolni, hogy ő képtelen lenne szeretni azt a bizonyos ételt –  hiszen anya is megmondta.

Olyan ez, mintha a szavainkkal épp a tetteink ellen cselekednénk, és szinte felhatalmazást adnánk a válogatósságra. Tényként kezeljük a helyzetet, ahelyett, hogy épp annak lehetősége felé terelgetnénk csimotánkat, hogy az az étel adott esetben akár szerethető is.

Mit tehetünk tehát, hogy ezt elkerüljük?

Címkék helyett adjunk inkább önbizalmat! Biztassuk kismanónkat, hogy kóstolja meg az elé tett ételt (de ne erőltessük!), emlékeztessük, hogy lehet, hogy van olyan finomság, ami régebben talán nem volt szimpatikus, de most – szerintünk – ízlene neki, és bátorítsuk, bátorítsuk, bátorítsuk… elfogadva persze, hogy a végén nem mi, hanem ő maga dönt arról, hogy rákap-e az adott falatra, vagy sem. Elvégre ahogy nekünk, úgy neki is megvan a maga- örökké változó – ízlése, nem?

S ha gyermekünk megint úgy dönt, hogy az adott csemege nem nyerte el a tetszését (akár kóstolta, akár nem), akkor érdemes a dolgot ennyivel elintéznünk: “nem szereted… még.”

Abban a “még”-ben minden ott van, ami kell: hogy a szeretem – nem szeretem kérdésköre egy folyamat és nem statikus tény. Lehetőség, és udvarias elfogadás, de egyet nem értés.

Benne van, hogy nincs elvárás, nincs csalódottság, nincs nyomás.

Benne van a felfedezés öröme (az evés terén is) és a változásra való nyitottság.

Ez – szerintem – az egyik legfontosabb képesség, amit gyermekünknek taníthatunk.

Te pedig Anya emlékezz: gyermeked nem válogatós, épp csak most tanulja szeretni az ételeket.

 

Tipp: Tálald az ételt akár a képen látható módon. A tányért ITT éred el.

 

 

Hogyan előzd meg a válogatósságot

Hogyan előzd meg a válogatósságot

Hozzátáplálási hibák – 3. Rész 

Az elmúlt hetekben a hozzátápláláskor elkövetett óvatlan hibákról írtam nektek pár gondolatot. Azokról az apró bakikról, amelyek többségét akarva-akaratlanul mindannyian elkövetjük, ezzel nehezítve a saját (és gyermekünk) helyzetét a kiegyensúlyozott evés terén.

Ma a nassolás kérdéskörét szeretném picit körbejárni.

Azt az alkalmakat, amikor a fix étkezési időkön kívül kínálunk valami apróságot a csimotánknak.
Tudom, főleg amikor nem fogyott rendesen az ebéd, nagyon nehéz megállni, hogy ha a gyerkőc megkíván valami finomságot, ne engedjünk a kérésének.
Pedig pontosan ezzel indulunk el a rossz irányba: mivel a köztes falatozásoktól a gyermek pont a fő étkezésekre nem lesz elég éhes, így jóval nagyobb az esélye, hogy mikor leül a család, ő nem, vagy csak keveset eszik az ételből, türelmetlenül viselkedik, játszik az ennivalóval, vagy idő előtt feláll az asztaltól.
Ismerős jelenetek, igaz?

De mi is az igazi gond a nasizással?

Sajnos egy 2010-ben készített kutatás kimutatta, hogy a köztes csipegetés rossz szokását az utóbbi évtizedekben vettük fel: az eredmények szerint egy gyerek átlagosan napi háromszor falatozgat valami “mellékeset”, szemben a pár évtizeddel ezelőtti napi egy alkalomhoz képest. A legnagyobb eltérést ráadásul pont a 2 és 6 éves korosztálynál találták!
Mindez azt jelenti, hogy a mai gyerekek átlag 586 kalóriával többet visznek be egy nap a korábbi generációkhoz képest – nem csoda hát, ha az igazi étkezéseknél nem éhesek!

Mindemellett a folyamatos, kis mennyiségekben való csipegetés azért is lehet problémás, mert gyermekeink így nem tanulják meg az éhség tüneteit, nehézségeik lesznek testük jelzéseinek “olvasásában”.
Egy egészséges gyereknek tudnia kellene, hogy mikor egyen (kvázi mikor éhes), vagy mikor hagyja abba azt, valamint hogy mit jelent a jóllakottság érzése? Mindez elengedhetetlen ahhoz, hogy már felnőttként megfelelő önszabályozást tudjon alkalmazni az evés mennyiségét és gyakoriságát illetően.

Végül, de nem utolsó sorban; ha gyermekünk megtanulja, hogy kérés esetén nagy valószínűséggel kap valami fogára valót, nagyobb az esélye, hogy “átvészeli” a fő étkezéseket egy kis csipegetéssel és inkább a nasi időre koncentrál – amikor jóval csábítóbb finomságokból lehet válogatni.

Mit tehetünk tehát?

A legfontosabb persze, hogy ragaszkodjunk a fő étkezési időkhöz! Mint oly’ sok minden másban, a gyerekeknek az evés körül is szigorú napirendre és szabályokra van szükségük, még ha ez nem is mindig tűnik egyértelműnek. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne iktassunk be tízórait és uzsonnát, épp ellenkezőleg! Mivel a picik gyomrának kapacitása még messze nem ér fel a felnőttekével, nekik gyakrabban, 2-3 óránként kell enniük. De ezek előre meghatározott helyén és idején kívül ne kínáljunk fel nasit!
Ha tehát csimotánk nem eszik (elegendő) ebédet, viszont fél órával étkezés után már falatozni kér, ragaszkodjunk az uzsonnaidő kivárásához (meg a délutáni alváshoz? :)!

Higgyük el, ha egy picit szigorúbbak és következetesebbek vagyunk, nagyon hamar be fog állni a rend: gyermekünk nem fog éhezni (ha mégis, legalább tisztába kerül az éhség érzetével), az étkezések nem válnak mentális harctérré és nagyobb rá az esély, hogy egy elhízásra kevésbé hajlamos, az ételekhez egészséges viszonyt tápláló felnőtt válik belőle.

Ennyit megér egy kis határozottság, nem?

 

Nézz körül webshopunkon, ahol számos kincset találsz, mely megkönnyítheti ezt az időszakot: www.shop.manomenu.hu

ManóMenü – Legjobbat a gyermekednek!

 

 

Hozzátáplálási hibák 2. – Így kerülheted el a válogatósságot

Hozzátáplálási hibák 2. – Így kerülheted el a válogatósságot

Hozzátáplálási hibák  – 2. Rész 

Előző héten indított cikksorozatomban célul tűztem ki, hogy segítek Nektek elkerülni egy-egy olyan hibát a hozzátáplálásban /  a gyermek korai éveiben, amelyek ártalmatlannak tűnhetnek, de később sajnos válogatósságot, esetleg nem-evést és ezzel rengeteg frusztrációt okozhatnak – mind anyának, mind a gyerkőcnek.

Hangsúlyoztam már párszor, de fontosnak érzem megtenni újra és újra: NEM gondolom, hogy gyermekünk válogatóssága fordított arányban állna a jó anyasággal. Ugyanakkor vannak olyan apróbb bakik, amelyek tudatában talán ellavírozhatunk a hozzátáplálás hóbortos tengerén nagyobb balesetek nélkül… 

Kép forrása

Lássunk egy újabb példát!

Gyakori és ösztönös reakció, ha gyermekünk nem szeret enni, hogy ugyanazt az ételt adjuk neki… újra és újra. Mert ‘ezt legalább megeszi’, mert az nem lehet, hogy üres a hasa, mert nem akarunk ételt kidobálni minden áldott nap, mert nem akarunk veszekedni, mert nem látunk más megoldást.

Sajnos azonban ezzel a megoldással csak erősítjük a válogatásra való hajlamosságot.

Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy az étel maradéktalan elpusztításánál fontosabb, hogy variáld a felkínált finomságokat?

Nézd a problémát kicsit más szemszögből: gyermeked nem szereti az újfajta ételeket, nem akar kísérletezni velük. Mivel te mindennap a kedvencét teszed a tányérra, így nem is igen kell foglalkoznia az újabbak felfedezésével, mert te ettől lényegében megóvod őt. 

Ez így megint egy ördögi körnek tűnik, nem igaz?

Sajnos ha gyermekednek sohasem kell új ételekkel találkoznia és nincs a próbálgatásra ösztönözve, nem is fog kísérletezni és így sohasem fogja levetkőzni a válogatósságot.

A megoldás tehát, hogy a kicsiknek folyamatosan fel kell kínálni új ételeket, hogy felülkerekedjen bennük a kíváncsiság.

Hogy miért?

Mert egyes vizsgálatok szerint van olyan étel, amivel akár 20-30-szor is “találkozniuk kell” mielőtt hajlandóak lennének megkóstolni azt! Találkozás alatt pedig nem csak azt értem, hogy messziről látja, ahogy valaki más eszi azt, hanem hogy az az étel aktuálisan ott csücsül a tányérján. Meg lehet fogni, bökni, nyalni, nézegetni… és akár, adott esetben, ha a csillagok is épp úgy állnak… talán meg is lehet majd egyszer kóstolni is.

Szóval a mondással ellentétben hagyd csak nyugodtan, hogy játsszon az étellel (na persze értelmes keretek között)!

Vigyáznunk kell azonban!

Ha mi felnőttek minél inkább arra megyünk rá, hogy a gyermek megkóstoljon valami újat, annál könnyebben fordulhat át a kóstoló a korábbi posztomban említett dac-játszmává: mi szeretnénk, hogy új étel kerüljön a “főzhetem, megeszi” rubrikába, gyermekünk pedig érezvén a nyomást csak méginkább ellenáll, előidézve ezzel azt a jól ismert feszült légkört, ami pedig kellemetlen, negatív érzetet, ne adj Isten egy kiadós hisztit idéz elő.

Talán éppen ezért olyan gyakori eset, hogy a picik nagy százaléka jóval kísérletezőbb az ételek tekintetében az óvodában, mint otthon: nincs nyomás, a körülötte lévők ugyanazt eszik (vagy nyalogatják, fogdossák, tesztelik), mint ő, az óvónénik nem helikoptereznek folyamatosan felette, nincs is igazán kivel dacolni.

Érdemes lehet ezt a példát észben tartani az esti vacsorák alkalmával!

Csak lazán, mint az oviban! 😉

 

 

 

Hozzátáplálás hibák – 1. Rész 

Hozzátáplálás hibák – 1. Rész 

Hozzátáplálás hibák – 1. Rész 

Mind a ManóMenü csoportban, mind a receptkönyvem kapcsán nagyon sokszor felmerül a téma: kinek mennyire válogatós a gyermeke?
Bevallom őszintén, Martinnal, nem igazán voltak nagyobb “szenvedős” időszakok.
Noha alapvetően úgy gondolom, hogy az édesanyáknak NEM kell gyermekük válogatósságát a saját hibájukként kezelni, most már tudom, hogy a szerencsén kívül talán volt egy-két egyéb tényező is, ami miatt a saját gyermekemnél nem volt különösebb gond az evés terén.
Akad néhány olyan hiba hozzátápláláskor, amit könnyű elvéteni, de ha felhívják rá a figyelmünket, ha tudatosan figyelünk rájuk, talán kikerülhetjük ( de legalább is mérsékelhetjük) őket – ezzel esetlegesen megelőzve azt a bizonyos “fényevést”.

Ne értsetek félre, továbbra is úgy gondolom, hogy NEM az anyaság mércéje, hogy gyermekünk mindent eltakarít-e a tányérról, vagy sem, de hogy segítselek Titeket, gondoltam sorra veszek egy cikksorozatban néhány olyan bakit, aminek ismerete könnyítheti a “munkátokat”.

Mik ezek a tipikus bakik?

Azt hiszem abban a legtöbben egyetértetek velem, hogy a nem evés hátterében sokszor nem is maga az étel, hanem valami egyéb probléma húzódik meg.
Az egyik leggyakoribb (és természetes) reakció, amit kétségbeesésében egy anya a gyermeke nem-evésére reagál, hogy kényszeríteni próbálja. Persze ne feltétlenül fizikai kényszerre gondoljatok, sokkal inkább apró trükkökre. Ismerős lehet néhány nektek is: zöldségek “elrejtése” az ételben, a desszert ígérgetése, vagy a klasszikus “egyet az anya kedvéért” egyszemélyes előadás… Valljuk be, mindannyian alkalmaztuk már valamelyiket. (Én is, hiszen ezt láttam otthon, velem is ugyanígy viselkedtek a szüleim)

S hogy mi a trükközéssel a gond?

Sajnos a szakértők nagyrésze egyetért abban, hogy az ilyen jóhiszemű taktikázás hosszú távon éppen az ellenkezőjéhez vezet, mivel ezeket a helyzeteket a gyerekek egyfajta stresszes, szorongásos helyzetnek élhetik meg. Márpedig egy ilyen fenyegető szituációban ki az, aki megéhezik, vagy az evésen jár az esze? Senki.

Rosszabb napokon a jelenet az érzelmek fokozódásába, a szorongásból egyfajta dühös helyzetbe, vagy éppen bűntudatkeltésbe csaphat át – ami senkinek sem jó. Az étkezések így egy kellemetlen, feszült eseményként maradnak meg gyermekünk buksijában, fokozva ezzel egy ördögi spirált.

Vannak persze olyan gyerkőcök, akiknél ideig-óráig működnek az ilyen taktikázások, leginkább azért, mert a kicsi túl szófogadó, vagy félénk ahhoz, hogy dacoljon a felállított szabályokkal. Az érzékenyebb vagy szélsőségesen válogatós gyerekek esetében az étkezések viszont hamar hatalmi harccá válhatnak, súlyos problémákat okozhatva ezzel hosszú távon.

Hangsúlyozom ugyanakkor: teljesen természetes, emberi reakció, ha “kényszerítős” trükköket alkalmaztál, vagy alkalmazol.
Ne stresszeld, vagy ostorozd magad emiatt, inkább próbálj változtatni, próbáld a “nem evést” tünetként kezelni, és mögé látni!
Biztos, hogy a brokkolival van a gond, vagy gyermeked a sorozatos “nem”-mel próbálja a kezébe venni az irányítást? Mi lehet az oka a viselkedésének? Mi lehet az egész jelenet forrása, eredete? Hol tudnád megszakítani az ördögi spirált?

Vannak olyan esetek, amikor tudjuk a választ, de nem tudjuk hogyan tudnánk fordítani a dolgokon. Vannak esetek, amikor még az okokat felderíteni sem olyan könnyű.
Bárhogy is: segítséget kérni sohasem szégyen.

Én természetesen továbbra is itt leszek, és igyekszem apróbb tanácsokkal ellátni Titeket!

 

 

10+1 tipp a “vírusmentes” bevásárláshoz

10+1 tipp a “vírusmentes” bevásárláshoz

10+1 tipp a ‘vírusmentes’ bevásárláshoz

Noha higiéinai szempontból mindig is érdemes volt külön figyelmet fordítani a biztonságos bevásárlásra, a CoVid19 fokozott veszélye óta az ilyen irányú óvatosság mindennapjaink alapvető és létfontosságú kritériumává vált.
Tudom, hogy az elmúlt hetek karanténléte után mindenki szaladna, futna a régi élete után, és szeretné, hogy minden ugyanolyan legyen mint azelőtt. ”Legyen már vége”, “álljunk már vissza” – érzem én is. Sajnos azonban (vagy éppen szerencsénkre) ez nem fog megtörténni. Legalább is nem mostanában…

Egyrészt a járvány hullámokban visszatérhet ( legalább is a WHO erre számít); emiatt érdemes a szokásainkat erre a hullámzásra, rugalmasságra felkészíteni. Másrészt pont itt van az ideje annak, hogy néhány dologban változtassunk a mindennapi életünk tekintetében.
Most ebben a cikkben első sorban a bevásárlással kapcsolatban gyűjtöttem össze olyan tippeket, amiket érdemes lehet megfontolni.
Sajnos minden beszerző körút alkalmával ott rejtőzik a valós fertőzésveszély, éppen ezért joggal merülhet fel a kérdés: tudod, hogy miként lehet csökkenteni a megfertőződés kockázatát a nagy élelmiszer-beszerzés közepette?

1, Az első és legfontosabb: vásárolj offline minél ritkábban! Természetesen igényel némi tervezést és szervezést, de ha teheted, menj bevásárolni mondjuk csak 2-hetente, ezzel is csökkentve a másokkal való érintkezés alkalmait. Hozott némi jót is ez a karantén lét: megtanultál online shoppingolni, amit ezután sem kell abbahagynod. Sőt, használd minél gyakrabban, így rengeteg időd felszabadul, amit akár a gyermekeddel, vagy finomabbnál finomabb falatok elkészítésével tudsz tölteni!

2, Gondolj másokra is! Tartsd meg azt a jó szokásodat, hogy ha már nekiindulsz, beszerzel néhány dolgot az idősebbeknek, szomszédoknak, barátoknak is – ezzel segítve, hogy nekik ne kelljen külön kimozdulniuk.

3, Viselj maszkot! Legyen az a szakirodalom szerint hitelesebb verzió, vagy sem, viseld csak! A semminél bármelyik több védelmet nyújthat, a pszichológiai hatásról nem is beszélve: ha Te viseled, azzal másokat is a hordására ösztönzöl. Ha gyermekedet is mindenképpen magaddal kell vinned egy-egy bevásárló körútra, neki is szerezz be egy szuper darabot! Otthon azért próbálgassátok többször, hogy már ne legyen meglepetés a boltban, hogy fel kell venni. Nagyobb gyerekeknek nyugodtan mondjátok el miért van rá szükség…meg fogják érteni.

4. Használj bevásárlókocsi takarót! A bevásárlókocsik nem éppen tiszták, higiénikusak. Sőt, ha belegondolsz, hogy aznap hányan fogták meg azt a részt, amit a babád is, már lehet, hogy nem tűnik olyan jó ötletnek oda ültetni a csöppséget. Csak ráhúzod a bevásárlókocsira, beleülteted a gyermeket és máris egy tiszta felület veszi őt körül. Így nem kell azon izgulnod, hogy mit fog meg, rosszabb esetben, mit rágcsál meg, amíg te válogatsz a boltban.

fotó: Kiss Andrea- Happyphoto

5, Vásárolj a legkevésbé forgalmas időszakokban! Szuper segítség ehhez a Google: ha rákeresel az általad választott üzletre, a kereső megmutatja, hogy az általában melyik idősávban a legforgalmasabb. Kerüld ezeket az órákat, és indulj útnak akkor, amikor valószínűsíthetően már nem kell azon sakkozni, hogy hogyan tartsd meg mindenkivel a 2 méter távolságot.

6, Menj előre megírt listával! Főleg ha 2 hetes blokkokban vásárol az ember; lista nélkül lehetetlen a bevásárlást kihagyás nélkül abszolválni. (Tapasztalat.) Pontosan ezért járd körbe a boltot még otthon, fejben, írd össze a tervezett menü alapján az összetevőket, és egy frappánsan összeszedett segédlettel vágj neki a túrának – így elkerülheted a felesleges “mit is akartam?” bolyongásokat a sorok között. Ehhez segítségül itt találsz 2 heti menütervet.

7, De ne a telefonodba írd a bevásárlólistát! Egyes kutatások szerint a mobiljaink felülete maga a fertő: mivel mindenhova magunkkal visszük, állandóan tapogatjuk, de nem mossuk le őket, így tele vannak bacikkal. Csökkentheted tehát a bolti szennyeződések átkerülését, ha elő sem veszed a telefonodat, amíg ki nem értél az üzletből és le nem fertőtlenítetted a kezedet!

8, Mosd rendszeresen a textil zacsikat! Sokan odáig merészkednek ebben a vészterhes időben, hogy az eldobható verziók használatát ajánlják, én azonban ennek továbbra sem vagyok a híve. Egyrészt nem gondolom, hogy a nylon zacsinál nincs meg a veszélye, hogy előttünk már más is összetapogatta, másrészt CoVid ide, CoVid oda – még mindig felelősséggel tartozunk a környezetünkért. Az viszont tény, hogy az újrahasznosítható textiljeink fokozott fertőzésveszélyt rejtenek magukban, ezért fontos, hogy rendszeresen mosd és fertőtlenítsd őket – minden használat után! Ha teheted használj pamutból készült zacskót, azt 100%-ban lehet fertőtleníteni!

 
fotó: @kataphotoz

9, Legyen nálad kézfertőtlenítő! Használd is, bevásárlás előtt és után is. Egy fokkal elvetemültebb – ugyanakkor hasznosabb és hatásosabb -, ha használat előtt a bevásárlókocsi fogantyúját is áttörölgeted!

10, Tartsd a távolságot! Evidens és mindenhonnan ez folyik, de muszáj hangsúlyozni: tartsd a távolságot másoktól! Várd meg, amíg az előtted álló kiveszi a kosarat, nézelődj türelmesen, amíg valaki odébbáll az általad is kiszemelt polctól és várakozz másoktól megfelelő távolságban a pénztárnál! Most nem rohan senki, így nem kell attól tartanod, hogy bárki is eléd furakodik.

+1 , Hazaérve is: első a biztonság! Érkezéskor moss alaposan kezet, tedd el / dobd ki a felesleges csomagolásokat, zacskókat, fertőtlenítsd azokat az élelmiszereket, melyeknek a csomagolását akár ételkészítés vagy étkezés közben többször is megfoghatod. Pl:tej, nasik, stb Öltözz át…. és moss kezet még egyszer! – mosd ki a textil szütyőket, majd száradás után vasald is át őket!

A “tudatos-vásárló” fogalma tehát a CoVid miatt kialakult helyzetben új értelmet nyert.

Ne csüggedj, ha nem sikerül mindent azonnal észben tartanod és megfelelően kivitelezned! A lényeg: vigyázz magadra, hiszen ezzel vigyázol a leginkább a környezetedben tartózkodókra is!

 

Mikor ehet gombát a baba?

Mikor ehet gombát a baba?

Titokzatos idegen – A gomba 

Noha az egészséges táplálkozás egyik alappillére a sok zöldség fogyasztása, szegény gomba valahogy sokszor kimarad a tányérból. Nem is csoda, hiszen egy igen megosztó “személyiség” a kategóriájában: sokan imádják, sokan viszont kifejezetten ódzkodnak tőle. 

Hozzátápláláskor általában komoly fejtörést okoz: vajon adható a piciknek? Mikortól? Hogyan? 

Ejtsünk hát pár szót kalapos barátunkról!

Minek nevezzelek? 

Sokan nem tudják, de a gomba igazság szerint nem zöldség, sőt nem is növény, ugyanakkor nem is állat, hanem az élővilág egy önálló országát alkotja. 

A kavar oka, hogy a békebeli biosz-órákon még rendszertanilag a növényekhez soroltuk őket, mára azonban külön élőlénynek számítanak, révén hogy sejtjeik felépítése és anyagcseréjük nagyban eltér a növényekétől. 

Gomba, a vitaminbomba

Egyes források szerint a gomba az egyetlen “növényi” eredetű D-vitamin forrás, ami már önmagában fogyasztásra érdemessé teszi ezt a furcsa “nemzöldséget”. Ha azonban hozzávesszük, hogy B-vitaminokban és ásványi anyagokban, például szelénben, káliumban és vasban is gazdag, valamint kiváló antioxidáns is, már szinte “super food” magaslatokba emelhetjük! Mindemellett szén-hidrát tartalma igen alacsony, így kiváló étel diétázók számára is. 

Gomba bevezetése – mikortól? 

Sajnos a gomba többeknek nem könnyen emészthető összetevő, így a bevezetése 12 hónapos kor után ajánlott: kis mennyiségben, csakis főzve, vagy párolva, nyersen semmiképpen!

Ritka esetekben allergia léphet fel rá ez azonban elhanyagolható előfordulást mutat. 

Milyen gombát együnk? 

Mivel kalapos barátunk rengeteg fajtája a szabadban is megtalálható, erős a csábítás, hogy magunk szedjük vele tele a kosárkánkat és ebből főzzünk otthon. Mivel azonban sok gombafajta erősen mérgező és az emberi szervezetre veszélyes, én nem ajánlom a szedést, hacsak nem tanult és nagyon tapasztalt gombászok vagyunk (vagy van velünk egy ilyen személy). Szerezzük be ezt a finomságot a piacon, a zöldségesnél, vagy a szupermarketben – egy kevéssé romantikus, ugyanakkor sokkal biztonságosabb módja ez a gomba begyűjtésének. 

Hogyan szerettessem meg a gombát a családdal? 

Ahogy írtam, a gomba marketingjén lenne mit javítani: furcsán néz ki, mérgező is lehet, és ráadásul sokaknak még az állaga se igazán bizalomgerjesztő. 

Érdemes több fajtájával is próbálkozni, mert van köztük némi ízbeli különbség. A kisebbeknek kiváló finger food lehet, azért javaslom kerüljön belőle többször a tányérra, sosem tudhatjuk mikor jön el az alkalom, amikor babánk bizalmat szavaz neki!

Készítsük gyakran és változatosan: lehet belőle köret, főétel, húspótló, pizzafeltét vagy darálhatunk belőle a következő adag fasírtba is. 

Akárhogyan is, ne erőltessük, hiszen sok felnőtt sincsen kibékülve ezzel a vitaminbombával! Kerüljön belőle gyakran az asztalra, fogyasszuk jó ízzel, ezzel is példát mutatva gyermekünk számára! Kis türelemmel és szerencsével, előbb-utóbb ez az étel is felkerül a “szeretem” listára! 

 

Pin It on Pinterest

Share This