Hozzátáplálási hibák 2. – Így kerülheted el a válogatósságot

Hozzátáplálási hibák 2. – Így kerülheted el a válogatósságot

Hozzátáplálási hibák  – 2. Rész 

Előző héten indított cikksorozatomban célul tűztem ki, hogy segítek Nektek elkerülni egy-egy olyan hibát a hozzátáplálásban /  a gyermek korai éveiben, amelyek ártalmatlannak tűnhetnek, de később sajnos válogatósságot, esetleg nem-evést és ezzel rengeteg frusztrációt okozhatnak – mind anyának, mind a gyerkőcnek.

Hangsúlyoztam már párszor, de fontosnak érzem megtenni újra és újra: NEM gondolom, hogy gyermekünk válogatóssága fordított arányban állna a jó anyasággal. Ugyanakkor vannak olyan apróbb bakik, amelyek tudatában talán ellavírozhatunk a hozzátáplálás hóbortos tengerén nagyobb balesetek nélkül… 

Kép forrása

Lássunk egy újabb példát!

Gyakori és ösztönös reakció, ha gyermekünk nem szeret enni, hogy ugyanazt az ételt adjuk neki… újra és újra. Mert ‘ezt legalább megeszi’, mert az nem lehet, hogy üres a hasa, mert nem akarunk ételt kidobálni minden áldott nap, mert nem akarunk veszekedni, mert nem látunk más megoldást.

Sajnos azonban ezzel a megoldással csak erősítjük a válogatásra való hajlamosságot.

Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy az étel maradéktalan elpusztításánál fontosabb, hogy variáld a felkínált finomságokat?

Nézd a problémát kicsit más szemszögből: gyermeked nem szereti az újfajta ételeket, nem akar kísérletezni velük. Mivel te mindennap a kedvencét teszed a tányérra, így nem is igen kell foglalkoznia az újabbak felfedezésével, mert te ettől lényegében megóvod őt. 

Ez így megint egy ördögi körnek tűnik, nem igaz?

Sajnos ha gyermekednek sohasem kell új ételekkel találkoznia és nincs a próbálgatásra ösztönözve, nem is fog kísérletezni és így sohasem fogja levetkőzni a válogatósságot.

A megoldás tehát, hogy a kicsiknek folyamatosan fel kell kínálni új ételeket, hogy felülkerekedjen bennük a kíváncsiság.

Hogy miért?

Mert egyes vizsgálatok szerint van olyan étel, amivel akár 20-30-szor is “találkozniuk kell” mielőtt hajlandóak lennének megkóstolni azt! Találkozás alatt pedig nem csak azt értem, hogy messziről látja, ahogy valaki más eszi azt, hanem hogy az az étel aktuálisan ott csücsül a tányérján. Meg lehet fogni, bökni, nyalni, nézegetni… és akár, adott esetben, ha a csillagok is épp úgy állnak… talán meg is lehet majd egyszer kóstolni is.

Szóval a mondással ellentétben hagyd csak nyugodtan, hogy játsszon az étellel (na persze értelmes keretek között)!

Vigyáznunk kell azonban!

Ha mi felnőttek minél inkább arra megyünk rá, hogy a gyermek megkóstoljon valami újat, annál könnyebben fordulhat át a kóstoló a korábbi posztomban említett dac-játszmává: mi szeretnénk, hogy új étel kerüljön a “főzhetem, megeszi” rubrikába, gyermekünk pedig érezvén a nyomást csak méginkább ellenáll, előidézve ezzel azt a jól ismert feszült légkört, ami pedig kellemetlen, negatív érzetet, ne adj Isten egy kiadós hisztit idéz elő.

Talán éppen ezért olyan gyakori eset, hogy a picik nagy százaléka jóval kísérletezőbb az ételek tekintetében az óvodában, mint otthon: nincs nyomás, a körülötte lévők ugyanazt eszik (vagy nyalogatják, fogdossák, tesztelik), mint ő, az óvónénik nem helikoptereznek folyamatosan felette, nincs is igazán kivel dacolni.

Érdemes lehet ezt a példát észben tartani az esti vacsorák alkalmával!

Csak lazán, mint az oviban! 😉

 

 

 

Hozzátáplálás hibák – 1. Rész 

Hozzátáplálás hibák – 1. Rész 

Hozzátáplálás hibák – 1. Rész 

Mind a ManóMenü csoportban, mind a receptkönyvem kapcsán nagyon sokszor felmerül a téma: kinek mennyire válogatós a gyermeke?
Bevallom őszintén, Martinnal, nem igazán voltak nagyobb “szenvedős” időszakok.
Noha alapvetően úgy gondolom, hogy az édesanyáknak NEM kell gyermekük válogatósságát a saját hibájukként kezelni, most már tudom, hogy a szerencsén kívül talán volt egy-két egyéb tényező is, ami miatt a saját gyermekemnél nem volt különösebb gond az evés terén.
Akad néhány olyan hiba hozzátápláláskor, amit könnyű elvéteni, de ha felhívják rá a figyelmünket, ha tudatosan figyelünk rájuk, talán kikerülhetjük ( de legalább is mérsékelhetjük) őket – ezzel esetlegesen megelőzve azt a bizonyos “fényevést”.

Ne értsetek félre, továbbra is úgy gondolom, hogy NEM az anyaság mércéje, hogy gyermekünk mindent eltakarít-e a tányérról, vagy sem, de hogy segítselek Titeket, gondoltam sorra veszek egy cikksorozatban néhány olyan bakit, aminek ismerete könnyítheti a “munkátokat”.

Mik ezek a tipikus bakik?

Azt hiszem abban a legtöbben egyetértetek velem, hogy a nem evés hátterében sokszor nem is maga az étel, hanem valami egyéb probléma húzódik meg.
Az egyik leggyakoribb (és természetes) reakció, amit kétségbeesésében egy anya a gyermeke nem-evésére reagál, hogy kényszeríteni próbálja. Persze ne feltétlenül fizikai kényszerre gondoljatok, sokkal inkább apró trükkökre. Ismerős lehet néhány nektek is: zöldségek “elrejtése” az ételben, a desszert ígérgetése, vagy a klasszikus “egyet az anya kedvéért” egyszemélyes előadás… Valljuk be, mindannyian alkalmaztuk már valamelyiket. (Én is, hiszen ezt láttam otthon, velem is ugyanígy viselkedtek a szüleim)

S hogy mi a trükközéssel a gond?

Sajnos a szakértők nagyrésze egyetért abban, hogy az ilyen jóhiszemű taktikázás hosszú távon éppen az ellenkezőjéhez vezet, mivel ezeket a helyzeteket a gyerekek egyfajta stresszes, szorongásos helyzetnek élhetik meg. Márpedig egy ilyen fenyegető szituációban ki az, aki megéhezik, vagy az evésen jár az esze? Senki.

Rosszabb napokon a jelenet az érzelmek fokozódásába, a szorongásból egyfajta dühös helyzetbe, vagy éppen bűntudatkeltésbe csaphat át – ami senkinek sem jó. Az étkezések így egy kellemetlen, feszült eseményként maradnak meg gyermekünk buksijában, fokozva ezzel egy ördögi spirált.

Vannak persze olyan gyerkőcök, akiknél ideig-óráig működnek az ilyen taktikázások, leginkább azért, mert a kicsi túl szófogadó, vagy félénk ahhoz, hogy dacoljon a felállított szabályokkal. Az érzékenyebb vagy szélsőségesen válogatós gyerekek esetében az étkezések viszont hamar hatalmi harccá válhatnak, súlyos problémákat okozhatva ezzel hosszú távon.

Hangsúlyozom ugyanakkor: teljesen természetes, emberi reakció, ha “kényszerítős” trükköket alkalmaztál, vagy alkalmazol.
Ne stresszeld, vagy ostorozd magad emiatt, inkább próbálj változtatni, próbáld a “nem evést” tünetként kezelni, és mögé látni!
Biztos, hogy a brokkolival van a gond, vagy gyermeked a sorozatos “nem”-mel próbálja a kezébe venni az irányítást? Mi lehet az oka a viselkedésének? Mi lehet az egész jelenet forrása, eredete? Hol tudnád megszakítani az ördögi spirált?

Vannak olyan esetek, amikor tudjuk a választ, de nem tudjuk hogyan tudnánk fordítani a dolgokon. Vannak esetek, amikor még az okokat felderíteni sem olyan könnyű.
Bárhogy is: segítséget kérni sohasem szégyen.

Én természetesen továbbra is itt leszek, és igyekszem apróbb tanácsokkal ellátni Titeket!

 

 

A füge fantasztikus ereje

A füge fantasztikus ereje

A füge ma már hazánkban is egyre gyakrabban termesztett gyümölcs, hiszen a forró nyaraink kedveznek a növekedésének. Tudtátok, hogy léteznek 10-12 méter magasságú fügefák is? Na persze az ilyeneket inkább a földközi-tengeri országokban kell keresnünk. Itthon inkább az alacsonyabb fügebokor népszerű.

Úgy gondolom, ennek ellenére még mindig keveset tudunk erről az értékes gyümölcsről, pedig ásványianyag- és vitaminösszetételének köszönhetően számos pozitív egészségügyi hatása van.

Mit tartalmaz a füge?

 A fügében van

  • A-, B-, C- és sok K-vitamin,
  • kis mennyiségben tiamin, riboflavin, niacin,
  • nagyobb mennyiségben kálium, kálcium, foszfor, magnézium, valamint
  • nátrium, cink, réz, mangán és vas.

Mivel a füge szénhidrátdús, kiválóan laktat, nem beszélve arról, hogy különleges gyógyhatással is bír:

  • segíti az emésztést, amely székrekedéses gyermekeknél kifejezetten hasznos lehet (hashajtó hatású), ugyanakkor
  • gyulladásgátló is, valamint
  • antioxidáns,
  • bőrnyugtató (ekcéma ellen is jó lehet),
  • ezen felül méregtelenítő hatással is bír,
  • sőt, még a köhögést is csillapítja.

Tehát ha eddig nem ettetek otthon fügét, érdemes elkezdeni a fogyasztását, mert sokat segíthet majd a meghűléses időszakokban is.

Miért jó még a füge?

A füge kifejezetten édes, mégis inkább enyhe ízű. A közhiedelemmel ellentétben azonban alacsonyabb kalóriatartalmú és nincs benne zsír. Kiváló rostforrás, ezért érdemes becsempészni az étkezésekbe saláta vagy szósz formájában is.

Allergén-e a füge?

A füge nem tartozik az allergének közé, ezért bátran adhatjuk a kicsiknek is, arra azonban figyelni kell, hogy keresztallergia ennek ellenére kialakulhat. Ha nálatok valaki allergiás a nyírfapollenre, a latexre, esetleg az eperfa családjába tartozó gyümölcsökre (cukoralma, narancseper), inkább legyetek óvatosak.

Hogyan fogyasszuk a fügét?

A fügének számos felhasználási módja van. Mi általában nyersen vagy aszalva ismerjük, de érdemes lekvárt és – ahogy fent már említettem – húsok mellé fügeszószt is készíteni belőle. De joghurtba keverve is kiváló finomságot kapunk.

A fügét érdemes frissen megvásárolni, erre a nyárvégi, koraőszi időszak a legjobb, aszalt formájában azonban bármikor hozzájuthatunk.

Előkészítése

A fügét mindig alaposan mossunk meg, majd vágjuk le a szárát. Nem muszáj meghámozni, hiszen a héja is ehető, de ha lekvárt vagy szószt készítünk belőle, inkább héja nélkül tegyük azt. Ami viszont alapszabály, hogy a kocsánynál mindenképp szedjük le a héjrészt is. Ezután keresztben vágjuk be és úgy nyissuk szét a gyümölcsöt.

Tárolása

Sajnos a friss fügét nem lehet sokáig eltárolni, mihamarabb meg kell enni vagy lekvárt készíteni belőle. A hűtőben is csak a vastagabb héjú tartható el 2-3 napig.

Ha nagyobb mennyiséghez jutottunk hozzá, akkor viszont érdemes megpróbálkoznunk az aszalással is. Az aszalt fügét ugyanis később müzlikhez, süteményekhez is remekül fel tudjuk használni. A füge remekül fagyasztható is, érdemes kis darabokra felvágva vagy püréként eltenni.

Milyen a friss füge?

Puha és lilás, semmiképpen sem zöld. A zöld füge még éretlen és keserű. Ha viszont szétfolyik és erjedni kezd, akkor már túlérett a gyümölcs. Csak ép kocsányú és héjú fügét vegyünk meg, különben hamar megromlik és megsavanyodik.

Mikortól adhatjuk kisbabáknak?

A friss fügét már 7-8 hónapos kortól áttörve vagy darabos püré formájában adhatjuk a kicsiknek. Az aszalványokra azonban más szabály érvényes: darálva, mosva 9 hónapos kortól, darabolva vagy egészben pedig 3 éves kor után adhatjuk. (Figyeljünk rá, hogy kén-dioxid mentes legyen.)

Őszibarackos szilvapüré babakeksszel

Őszibarackos szilvapüré babakeksszel

Kiss Katalin csoporttagunk receptje alapján

Hozzávalók:
1 közepes őszibarack
½ -1 szem szilva héj nélkül
1 db babakeksz

Elkészítés:
A hozzávalókat pürésítjük, a végén belereszelünk babakekszet. De utóbbi választható, lehet gríz, zabpehely vagy enélkül is mehet.

 

Letöltötted már applikációnkat? Ha nem itt megteheted:

IOS: ITT TÖLTHETED LE

Android: ITT TÖLTHETED LE

Őszibarackos burgonya csirkemellel

Őszibarackos burgonya csirkemellel

Kiss Katalin csoporttagunk receptje alapján

Hozzávalók:
1 közepes őszibarack
1 közepes burgonya
1 adag natúr főtt csirkemell
Oliva olaj

Elkészítés:
A hozzávalókat összekeverjük és pürésítjük.

 

Letöltötted már applikációnkat? Ha nem itt megteheted:

IOS: ITT TÖLTHETED LE

Android: ITT TÖLTHETED LE

Banán-meggy-gesztenye püré

Banán-meggy-gesztenye püré

Kovács-Harcz Barbara csoporttagunk receptje alapján

Hozzávalók:
1 banán
15-20 szem meggy
3-4 szem gesztenye

Elkészítés:
A hozzávalókat apróra vágjuk és turmixoljuk.

 

Letöltötted már applikációnkat? Ha nem itt megteheted:

IOS: ITT TÖLTHETED LE

Android: ITT TÖLTHETED LE

 

Pin It on Pinterest

Share This