Diós vagy mogyorós piskóta

Diós vagy mogyorós piskóta

Babád nem evett még diót vagy mogyorót, de karácsony előtt még szeretnéd bevezetni az étrendjébe?

Készítsd el ezt a nagyon könnyű, de szuperfincsi receptet, amivel megoldhatod a bevezetést, és nem utolsó sorban akár karácsonykor is elkészítheted 😉 👍🏼

Hozzávalók: 

6 tojásfehérje
6 tojássárgája
4 evőkanál cukor
1 kiskanál fahéj vagy fél vaníliarúd kikapart magja
3 evőkanál darált dió vagy mogyoró
3 evőkanál durumliszt

Elkészítése:

A sárgáját kikeverjük a cukorral és a fűszerekkel. Ha elkészült hozzákeverjük a lisztet és a darált diót vagy mogyorót. A fehérjét 1 ek cukorral habosra keverjük, majd óvatosan összekeverjük a lisztes masszával.
170 fokon kb 30-35 percet sütjük
/ mindenképpen végezz tűpróbát mielőtt kiveszed a sütőből, hogy meggyőződj róla elkészült-e/
Tipp: finom házilekvárral is megtöltheted 😋
Túrós muffin Halloweenra

Túrós muffin Halloweenra

Túrós muffin Halloweenra

Hozzávalók:
25 dkg liszt (durum, tönköly)
2 ek kakaópor vagy karobpor
1,5 kk ManóMenü foszfátmentes sütőpor ( https://shop.manomenu.hu/73-elelmiszerek)
1 db tojás
5 dkg nádcukor vagy méz
1 bourbon vaníliás cukor
1 dl olaj
2 dl natúr joghurt
1 banán
* ha túl sűrűnek találod, akkor pici tej vagy növényi italt tegyél hozzá.
Töltelékhez:
10 dkg túró
2-3 ek natúr joghurt
Vanília
Ízlés szerint méz, cukor, de lehet darált aszalvány is.
Elkészítés:
A nedves hozzávalókat összekeverjük, majd hozzászitáljuk a száraz hozzávalókat és alaposan elkeverjük.
Vékony réteg kakaós massza megy az aljára, majd kisebb dió méretű golyó a túrós töltelékből, majd rá a kakaós réteg újra.
180 fokon ( légkeverés) kb 20 percig sütjük.
Kreatív vendégváró falatok Halloweenra

Kreatív vendégváró falatok Halloweenra

Többen tudjátok, hogy nálunk bizony nagy ünnep a Halloween 🎃 😉👻 Martin egyenesen imádja! Így hát teljes természetességgel közölte a minap, hogy majd tartunk Halloween bulit is… 😱

 

Nos, ha már buli, hát szabadjára engedtük a fantáziánkat, és összehoztunk néhány igencsak frappáns vendégváró falatkát – természetesen a rémisztgetés és az egészség jegyében!

Ezeket a denevéres sütigolyókat maga Martin formázta – mondanom sem kell talán, hogy hatalmas lelkesedéssel. 😊

Próbáljátok ki Ti is, már 11 hónapos kortól adható.
Hozzávalók:

60 g teljes kiőrlésű cukormentes keksz

40 g natúr zabos Cherriose

15 g napraforgómag darálva

15 g tökmag darálva (de lehet bármilyen olajos mag)

1,5 ek kakaópor

50 g aszalvány áztatva, darálva

2-3 ek házi lekvár

kb 1 dl növényi ital vagy tej ( amelyik már bevezetésre került)

A száraz hozzávalókat aprítjuk daráljuk, majd hozzáadjuk a nedves hozzávalókat. A növényi italt vagy tejet fokozatosan adjuk hozzá, hogy a megfelelő állagot érjük el. Ízlés szerint mézet is adhatunk hozzá 1 év feletti babáknál.
Díszítéshez:
Oreo keksz
Cukorszemek
További szuper termékekért nézz be hozzánk!
További szuper termékekért nézz be hozzánk!
Tojásfestés természetes alapanyagokkal

Tojásfestés természetes alapanyagokkal

Húsvét közeledtével biztos vagyok benne, hogy sok szülő emlékeiben felszínre kerülnek gyermekkorának húsvéti ünnepei.

A főtt sonka illata, a finom puha kalács, a sárgatúró, és a legnagyobb kedvenc a színes festett tojás.

Az elmúlt években ilyenkor Húsvét táján egyre gyakrabban jönnek velem szembe azok a fotók, amelyek a különböző élelmiszerek “tojásfestő” hatását mutatják be: áfonya, cékla, káposzta, kurkuma – a leleményesség határtalan!

Noha remek irány, hogy a mesterséges festékek helyett természetes anyagokat használunk, úgy gondolom, hogy a naturális tojásdekorálást is el lehetne vinni egy jóval kevésbé pazaroló irányba. Elvégre egy marék áfonya, vagy egy jó kis cékla landoljon inkább a pocakunkban, nem igaz? Arról nem is beszélve, hogy zöld vagy kék tojást szinte csak akkor tudsz elérni természetes színezékkel, ha fehér héjú tojást tudsz beszerezni, ami manapság legalább akkora ritkaság mint a fehér holló…ne pazaroljuk hát az élelmiszereinket ( áfonya, petrezselyem) arra, hogy lehetetlen küldetést próbálunk megvalósítani. Biztos vagyok benne, hogy gyermeked a lila vagy piros tojásnak legalább annyira fog örülni…sőt!

Személy szerint én nagy rajongója vagyok a hagymahéjnak, hiszen ez alap esetben a kukában végezné…. ilyenkor viszont remek tojásfestő alternatíva! (Ahogy látjátok, a képen látható tojásokat is ezzel színeztem meg.) Az árnyalatokkal játszhatunk annak megfelelően, hogy melyik hagyma héjából mennyit teszünk a “varázsfőzetbe”.

De hasonlóan zerowaste alternatíva az ecetes cékla leve is. Miután elfogyasztottátok a fincsi cékla-savanyút, melegítsétek újra a levét és abba tegyétek bele a tojásokat.

Nálunk egyébként mostanában szinte naponta készülnek az újabb adag festett tojások, mert a kisfiam is sokkal szívesebben eszi így a főtt tojást!
Érdemes hát a tojással szemben gyanakvóbb gyerekeknek akár így is kínálni ezt az ételt. (Nyilvánvalóan csak a természetes anyagokkal megfestett tojásokra gondolok!)

Nézzük akkor lépésről lépésre mire is lesz szükségünk a természetes zerowaste tojásfestéshez:

  • Tojás
  • Hagymahéj
  • Hibás, felszaladt harisnya, amit már egyébként kidobnál ( én egyébként hajgumi helyett is ezt szeretem használni)
  • Növények, virágok a minták kialakításához
  • 1 evőkanál ecet

Helyezd a tojásra a szabadban, kertben gyűjtött növényeket, leveleket és a harisnyával minél szorosabban szorítsátok rá. Ezt követően helyezzétek a hagymahéjjal kibélelt edénybe a tojásokat, majd engedjetek annyi vizet hozzá, hogy éppen ellepje a tojást.

Miután felforrt a víz tegyétek takarékra, és tegyétek hozzá az ecetet. Ettől az addig barnás víz szép élénk lilává változik.

5-10 perc főzés után zárd el nyugodtan a főzőlapot, és hagyd a tojásokat a vízben 4-5 órát ( attól is függ mennyire élénk színt szeretnétek)

Ezt követően fejtsétek le a harisnyát a tojásról óvatosan, majd a leveleket is szedjétek le. Miután a tojások megszáradtak, olajjal vagy szalonnahéjjal kenjétek át, hogy szép fénye legyen.

Szuper program a gyermeketekkel, természetes, ténylegesen felhasználtad a hulladékot még mielőtt komposzttá vált.

Ugye hogy sokkal jobb érzés, mintha a finom áfonyát vagy céklát pazaroltad volna el?

És még egy dolog fontos lehet…nyugodtan készítsetek ilyet húsvét után is, akár jópofa ötlet lehet egy szülinapi reggelinél is, ha mondjuk az ünnepelt életkorát rajzoljátok ezzel a technikával a tojásra.

Tetszett az ötlet? Akkor hagymahéj gyűjtés indul!

 

Nézz körül weboldalunkon is, ahol szuper termékekkel várunk! ManóMenü webáruház

 

 

 

Hozzátáplálási hibák 4. rész

Hozzátáplálási hibák 4. rész

Hozzátáplálási hibák – 4. Rész 

Elérkeztünk a hozzátáplálást érintő bakik, hibák utolsó posztjához. Egy olyan “apróságot” hoztam mára, amit nagyon nehéz tetten érni és valószínűleg kisebb-nagyobb mértékben legtöbbünk elkövette már.

Ez a malőr pedig nem más, mint amikor mi magunk “címkézzük” gyermekünket válogatósnak.

“Hagyd, azt úgysem eszi meg!”

“Inkább főzzünk virslit is, a biztonság kedvéért…!”

“Sajnos az én gyerekem eléggé válogat.”

“Ő ugyan nem eszik zöldséget!”

Ismerős valamelyik?

Ne aggódj, nem vagy egyedül!

Hadd magyarázzam el, hogy mi ezzel a probléma!

A gond az, hogy ha egy kisgyermek válogatósnak van elkönyvelve (függetlenül attól, hogy szemtől szembe, vagy minket “kihallgatva” hallja-e tőlünk), akkor hamar el is kezd a titulusnak megfelelően viselkedni. Nyomot hagyhat benne egy-egy ilyen megjegyzés, csakúgy, mintha lustának, vagy butusnak neveznénk.

Amikor azt hallja tőlünk, hogy “ne is szedj neki abból, úgyse fogja megenni”, akkor olyan megerősítéseket küldünk akaratlanul is a gyerkőcünk felé, amelyekből ő maga is úgy fogja gondolni, hogy ő képtelen lenne szeretni azt a bizonyos ételt –  hiszen anya is megmondta.

Olyan ez, mintha a szavainkkal épp a tetteink ellen cselekednénk, és szinte felhatalmazást adnánk a válogatósságra. Tényként kezeljük a helyzetet, ahelyett, hogy épp annak lehetősége felé terelgetnénk csimotánkat, hogy az az étel adott esetben akár szerethető is.

Mit tehetünk tehát, hogy ezt elkerüljük?

Címkék helyett adjunk inkább önbizalmat! Biztassuk kismanónkat, hogy kóstolja meg az elé tett ételt (de ne erőltessük!), emlékeztessük, hogy lehet, hogy van olyan finomság, ami régebben talán nem volt szimpatikus, de most – szerintünk – ízlene neki, és bátorítsuk, bátorítsuk, bátorítsuk… elfogadva persze, hogy a végén nem mi, hanem ő maga dönt arról, hogy rákap-e az adott falatra, vagy sem. Elvégre ahogy nekünk, úgy neki is megvan a maga- örökké változó – ízlése, nem?

S ha gyermekünk megint úgy dönt, hogy az adott csemege nem nyerte el a tetszését (akár kóstolta, akár nem), akkor érdemes a dolgot ennyivel elintéznünk: “nem szereted… még.”

Abban a “még”-ben minden ott van, ami kell: hogy a szeretem – nem szeretem kérdésköre egy folyamat és nem statikus tény. Lehetőség, és udvarias elfogadás, de egyet nem értés.

Benne van, hogy nincs elvárás, nincs csalódottság, nincs nyomás.

Benne van a felfedezés öröme (az evés terén is) és a változásra való nyitottság.

Ez – szerintem – az egyik legfontosabb képesség, amit gyermekünknek taníthatunk.

Te pedig Anya emlékezz: gyermeked nem válogatós, épp csak most tanulja szeretni az ételeket.

 

Tipp: Tálald az ételt akár a képen látható módon. A tányért ITT éred el.

 

 

Hozzátáplálási hibák 2. – Így kerülheted el a válogatósságot

Hozzátáplálási hibák 2. – Így kerülheted el a válogatósságot

Hozzátáplálási hibák  – 2. Rész 

Előző héten indított cikksorozatomban célul tűztem ki, hogy segítek Nektek elkerülni egy-egy olyan hibát a hozzátáplálásban /  a gyermek korai éveiben, amelyek ártalmatlannak tűnhetnek, de később sajnos válogatósságot, esetleg nem-evést és ezzel rengeteg frusztrációt okozhatnak – mind anyának, mind a gyerkőcnek.

Hangsúlyoztam már párszor, de fontosnak érzem megtenni újra és újra: NEM gondolom, hogy gyermekünk válogatóssága fordított arányban állna a jó anyasággal. Ugyanakkor vannak olyan apróbb bakik, amelyek tudatában talán ellavírozhatunk a hozzátáplálás hóbortos tengerén nagyobb balesetek nélkül… 

Kép forrása

Lássunk egy újabb példát!

Gyakori és ösztönös reakció, ha gyermekünk nem szeret enni, hogy ugyanazt az ételt adjuk neki… újra és újra. Mert ‘ezt legalább megeszi’, mert az nem lehet, hogy üres a hasa, mert nem akarunk ételt kidobálni minden áldott nap, mert nem akarunk veszekedni, mert nem látunk más megoldást.

Sajnos azonban ezzel a megoldással csak erősítjük a válogatásra való hajlamosságot.

Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy az étel maradéktalan elpusztításánál fontosabb, hogy variáld a felkínált finomságokat?

Nézd a problémát kicsit más szemszögből: gyermeked nem szereti az újfajta ételeket, nem akar kísérletezni velük. Mivel te mindennap a kedvencét teszed a tányérra, így nem is igen kell foglalkoznia az újabbak felfedezésével, mert te ettől lényegében megóvod őt. 

Ez így megint egy ördögi körnek tűnik, nem igaz?

Sajnos ha gyermekednek sohasem kell új ételekkel találkoznia és nincs a próbálgatásra ösztönözve, nem is fog kísérletezni és így sohasem fogja levetkőzni a válogatósságot.

A megoldás tehát, hogy a kicsiknek folyamatosan fel kell kínálni új ételeket, hogy felülkerekedjen bennük a kíváncsiság.

Hogy miért?

Mert egyes vizsgálatok szerint van olyan étel, amivel akár 20-30-szor is “találkozniuk kell” mielőtt hajlandóak lennének megkóstolni azt! Találkozás alatt pedig nem csak azt értem, hogy messziről látja, ahogy valaki más eszi azt, hanem hogy az az étel aktuálisan ott csücsül a tányérján. Meg lehet fogni, bökni, nyalni, nézegetni… és akár, adott esetben, ha a csillagok is épp úgy állnak… talán meg is lehet majd egyszer kóstolni is.

Szóval a mondással ellentétben hagyd csak nyugodtan, hogy játsszon az étellel (na persze értelmes keretek között)!

Vigyáznunk kell azonban!

Ha mi felnőttek minél inkább arra megyünk rá, hogy a gyermek megkóstoljon valami újat, annál könnyebben fordulhat át a kóstoló a korábbi posztomban említett dac-játszmává: mi szeretnénk, hogy új étel kerüljön a “főzhetem, megeszi” rubrikába, gyermekünk pedig érezvén a nyomást csak méginkább ellenáll, előidézve ezzel azt a jól ismert feszült légkört, ami pedig kellemetlen, negatív érzetet, ne adj Isten egy kiadós hisztit idéz elő.

Talán éppen ezért olyan gyakori eset, hogy a picik nagy százaléka jóval kísérletezőbb az ételek tekintetében az óvodában, mint otthon: nincs nyomás, a körülötte lévők ugyanazt eszik (vagy nyalogatják, fogdossák, tesztelik), mint ő, az óvónénik nem helikoptereznek folyamatosan felette, nincs is igazán kivel dacolni.

Érdemes lehet ezt a példát észben tartani az esti vacsorák alkalmával!

Csak lazán, mint az oviban! 😉

 

 

 

Pin It on Pinterest