Hozzátáplálási hibák 4. rész

Hozzátáplálási hibák 4. rész

Hozzátáplálási hibák – 4. Rész 

Elérkeztünk a hozzátáplálást érintő bakik, hibák utolsó posztjához. Egy olyan “apróságot” hoztam mára, amit nagyon nehéz tetten érni és valószínűleg kisebb-nagyobb mértékben legtöbbünk elkövette már.

Ez a malőr pedig nem más, mint amikor mi magunk “címkézzük” gyermekünket válogatósnak.

“Hagyd, azt úgysem eszi meg!”

“Inkább főzzünk virslit is, a biztonság kedvéért…!”

“Sajnos az én gyerekem eléggé válogat.”

“Ő ugyan nem eszik zöldséget!”

Ismerős valamelyik?

Ne aggódj, nem vagy egyedül!

Hadd magyarázzam el, hogy mi ezzel a probléma!

A gond az, hogy ha egy kisgyermek válogatósnak van elkönyvelve (függetlenül attól, hogy szemtől szembe, vagy minket “kihallgatva” hallja-e tőlünk), akkor hamar el is kezd a titulusnak megfelelően viselkedni. Nyomot hagyhat benne egy-egy ilyen megjegyzés, csakúgy, mintha lustának, vagy butusnak neveznénk.

Amikor azt hallja tőlünk, hogy “ne is szedj neki abból, úgyse fogja megenni”, akkor olyan megerősítéseket küldünk akaratlanul is a gyerkőcünk felé, amelyekből ő maga is úgy fogja gondolni, hogy ő képtelen lenne szeretni azt a bizonyos ételt –  hiszen anya is megmondta.

Olyan ez, mintha a szavainkkal épp a tetteink ellen cselekednénk, és szinte felhatalmazást adnánk a válogatósságra. Tényként kezeljük a helyzetet, ahelyett, hogy épp annak lehetősége felé terelgetnénk csimotánkat, hogy az az étel adott esetben akár szerethető is.

Mit tehetünk tehát, hogy ezt elkerüljük?

Címkék helyett adjunk inkább önbizalmat! Biztassuk kismanónkat, hogy kóstolja meg az elé tett ételt (de ne erőltessük!), emlékeztessük, hogy lehet, hogy van olyan finomság, ami régebben talán nem volt szimpatikus, de most – szerintünk – ízlene neki, és bátorítsuk, bátorítsuk, bátorítsuk… elfogadva persze, hogy a végén nem mi, hanem ő maga dönt arról, hogy rákap-e az adott falatra, vagy sem. Elvégre ahogy nekünk, úgy neki is megvan a maga- örökké változó – ízlése, nem?

S ha gyermekünk megint úgy dönt, hogy az adott csemege nem nyerte el a tetszését (akár kóstolta, akár nem), akkor érdemes a dolgot ennyivel elintéznünk: “nem szereted… még.”

Abban a “még”-ben minden ott van, ami kell: hogy a szeretem – nem szeretem kérdésköre egy folyamat és nem statikus tény. Lehetőség, és udvarias elfogadás, de egyet nem értés.

Benne van, hogy nincs elvárás, nincs csalódottság, nincs nyomás.

Benne van a felfedezés öröme (az evés terén is) és a változásra való nyitottság.

Ez – szerintem – az egyik legfontosabb képesség, amit gyermekünknek taníthatunk.

Te pedig Anya emlékezz: gyermeked nem válogatós, épp csak most tanulja szeretni az ételeket.

 

Tipp: Tálald az ételt akár a képen látható módon. A tányért ITT éred el.

 

 

Hozzátáplálási hibák 2. – Így kerülheted el a válogatósságot

Hozzátáplálási hibák 2. – Így kerülheted el a válogatósságot

Hozzátáplálási hibák  – 2. Rész 

Előző héten indított cikksorozatomban célul tűztem ki, hogy segítek Nektek elkerülni egy-egy olyan hibát a hozzátáplálásban /  a gyermek korai éveiben, amelyek ártalmatlannak tűnhetnek, de később sajnos válogatósságot, esetleg nem-evést és ezzel rengeteg frusztrációt okozhatnak – mind anyának, mind a gyerkőcnek.

Hangsúlyoztam már párszor, de fontosnak érzem megtenni újra és újra: NEM gondolom, hogy gyermekünk válogatóssága fordított arányban állna a jó anyasággal. Ugyanakkor vannak olyan apróbb bakik, amelyek tudatában talán ellavírozhatunk a hozzátáplálás hóbortos tengerén nagyobb balesetek nélkül… 

Kép forrása

Lássunk egy újabb példát!

Gyakori és ösztönös reakció, ha gyermekünk nem szeret enni, hogy ugyanazt az ételt adjuk neki… újra és újra. Mert ‘ezt legalább megeszi’, mert az nem lehet, hogy üres a hasa, mert nem akarunk ételt kidobálni minden áldott nap, mert nem akarunk veszekedni, mert nem látunk más megoldást.

Sajnos azonban ezzel a megoldással csak erősítjük a válogatásra való hajlamosságot.

Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy az étel maradéktalan elpusztításánál fontosabb, hogy variáld a felkínált finomságokat?

Nézd a problémát kicsit más szemszögből: gyermeked nem szereti az újfajta ételeket, nem akar kísérletezni velük. Mivel te mindennap a kedvencét teszed a tányérra, így nem is igen kell foglalkoznia az újabbak felfedezésével, mert te ettől lényegében megóvod őt. 

Ez így megint egy ördögi körnek tűnik, nem igaz?

Sajnos ha gyermekednek sohasem kell új ételekkel találkoznia és nincs a próbálgatásra ösztönözve, nem is fog kísérletezni és így sohasem fogja levetkőzni a válogatósságot.

A megoldás tehát, hogy a kicsiknek folyamatosan fel kell kínálni új ételeket, hogy felülkerekedjen bennük a kíváncsiság.

Hogy miért?

Mert egyes vizsgálatok szerint van olyan étel, amivel akár 20-30-szor is “találkozniuk kell” mielőtt hajlandóak lennének megkóstolni azt! Találkozás alatt pedig nem csak azt értem, hogy messziről látja, ahogy valaki más eszi azt, hanem hogy az az étel aktuálisan ott csücsül a tányérján. Meg lehet fogni, bökni, nyalni, nézegetni… és akár, adott esetben, ha a csillagok is épp úgy állnak… talán meg is lehet majd egyszer kóstolni is.

Szóval a mondással ellentétben hagyd csak nyugodtan, hogy játsszon az étellel (na persze értelmes keretek között)!

Vigyáznunk kell azonban!

Ha mi felnőttek minél inkább arra megyünk rá, hogy a gyermek megkóstoljon valami újat, annál könnyebben fordulhat át a kóstoló a korábbi posztomban említett dac-játszmává: mi szeretnénk, hogy új étel kerüljön a “főzhetem, megeszi” rubrikába, gyermekünk pedig érezvén a nyomást csak méginkább ellenáll, előidézve ezzel azt a jól ismert feszült légkört, ami pedig kellemetlen, negatív érzetet, ne adj Isten egy kiadós hisztit idéz elő.

Talán éppen ezért olyan gyakori eset, hogy a picik nagy százaléka jóval kísérletezőbb az ételek tekintetében az óvodában, mint otthon: nincs nyomás, a körülötte lévők ugyanazt eszik (vagy nyalogatják, fogdossák, tesztelik), mint ő, az óvónénik nem helikoptereznek folyamatosan felette, nincs is igazán kivel dacolni.

Érdemes lehet ezt a példát észben tartani az esti vacsorák alkalmával!

Csak lazán, mint az oviban! 😉

 

 

 

A méz – Csodaszer, vagy veszélyforrás? Adhatok mézet a babának?

A méz – Csodaszer, vagy veszélyforrás? Adhatok mézet a babának?

A méz – Csodaszer, vagy veszélyforrás?

Ismét nyakig gázolunk a nátha szezonban, ilyenkor óhatatlanul is minden évben előkerül a méz, mint téma: szabad? Nem szabad? Működik? Kamu?

Összeszedtem hát a legfontosabb tudnivalókat erről misztikus táplálékról, hogy segítsek kicsit eligazodni:

1, A botulizmusról

Édes, érdekes, nem kell rágni… igazán csábító tulajdonságok ezek a hozzátápláláskor! Sajnos azonban a mézet egy éves kor alatt szigorúan tilos bevezetni a “botulizmus” veszélye miatt. Mit is jelent ez pontosan?

Nos, ebben az csodás nedűben előfordulhatnak bizonyos “alvó” baktériumok (spórák), amelyek az emésztőrendszerbe kerülve, jó dolgukat kihasználva elkezdenek szaporodni, és mindeközben mérgező anyagokat, ú.n. toxinokat termelni. Ezek a toxinok a tápanyagokkal együtt felszívódnak a bélből, lehetőséget kapva, hogy komoly idegrendszeri károsodást okozzanak.

Mivel az egy év alatti kisgyermekek emésztőrendszere még nem annyira fejlett, mint a felnőtteké, így ők fokozottan vannak kitéve a botulizmus veszélyének! Ezért szerepel hazánkban a méz a bevezethető ételek listáján az egy éves kor utáni szekcióban. (Sőt, vannak olyan országok, ahol a hivatalos álláspont a 2 éves kor kivárását szorgalmazza!)

Figyeljünk tehát, hogy a legkisebbek még véletlenül se egyenek ebből a természetes édesítőből: se önmagában, se feldolgozott formában, se valamelyik házi-süti összetevőjeként, ugyanis a tévhittel ellentétben a hőkezelés nem minden esetben segít megelőzni a problémát!

2, Gyógyszer, vagy placebo?

A negatív reklám után úgy illik, hogy fényezzük kicsit a méz pozitív imidzsét is!

Már a nagyanyáink is a mézesbödön után nyúltak, amint a megfázás első jelei jelentkeztek rajtunk. A népi hagyomány úgy tartja, hogy a méz remek szer a köhögés csillapítására és a torokfájás enyhítésére.

Valóban az lenne?

Jó hírem van! Igen!

Brit és nem brit kutatások egyaránt azt mutatták ki, hogy a méznek bizonyíthatóan többet köszönhetünk, mint némi placebo-hatást.

Egy vizsgálatban például több, mint 500 gyermeket osztottak fel különböző csoportokra: van, aki antibiotikumot kapott a köhögésére, van, aki mézet, van, aki a mézhez nagyon hasonló, sárga, ártalmatlan “löttyöt” (ez volt a placebo), és van, aki semmit. Ezután a szülők egy 1-től 7-ig terjedő skálán pontozták a köhögési tünetek enyhülését. (Minél kisebb a szám, annál elhanyagolhatóbb a gyógyulás.)

Az eredmények tekintetében – szerintem – semmi váratlan nem született: kevéssé komoly, krónikus köhögés esetén a méz még az antibiotikummal is jócskán felvette a versenyt a köhögés-csillapítás tekintetében.

3, A természet kincse

Akár tartunk a szénhidrátoktól és a cukroktól, akár nem, a méz különlegessége az édesítés terén is vitathatatlan: természetes és helyi. Olyan tulajdonságok ezek, amelyeket egy kicsit is (környezet)tudatos édesanya bizony észben tart.

Hiszem és vallom, hogy nincs annál jobb a gyermekeink számára, mint ami nagyjából egyazon formában kerül az asztalra, mint ahogy a természet megalkotta. Nos, a méz is pontosan ilyen. Nincs semmi mű-humbug a háttérben!

Mivel azonban a méz mégiscsak cukor (és sajnos nincs belőle light-verzió), nem tanácsolom persze, hogy mézes kenyeret együnk éjjel-nappal. Azonban ha nem kell szigorúan számolgatnunk a kalóriákat, remek alternatíva lehet süteményekbe teába, kávéba egyaránt!

Található benne kalcium, réz, vas, magnézium, mangán, foszfor, kálium, nátrium, cink és kis mennyiségben B1, B2, B3, B5, B6, C-vitamin is.

Ha helyi termelőtől szerezzük be az adagunkat, akkor nem csak egy lokális kisvállalkozót támogatunk a pénzünkkel, hanem még jó esetben üveges kiszerelésben is kapjuk az árut – szemben a polcok műanyag macijaival. (Utóbbinak mondjuk van egyfajta kellemes retró fílingje.) Őrizzük meg ezeket az üvegeket, remekül jönnek majd a nyári, nagy lekvárfőzéskor! (Ha mi magunk nem foglalkozunk ilyennel, passzoljuk át őket a Nagyinak!) 

Mint látjuk, a méz csodálatosan beleillik az összképbe – hacsak nem vagyunk vegánok -; egészséges, természetes, nem feldolgozott élelmiszer, könnyű tárolással és igen sokoldalú előnyökkel.

Érdemes tehát mindig a polcon tartani egy-egy üveggel, nem csak a téli megfázásos időszakban!

Források – Felhasznált irodalom:

 

https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A9z

https://newwaysnutrition.com/babies/foods-to-avoid-for-babies-first-year/

https://www.instagram.com/p/Bx5DXbuFCfD/

https://www.cochranelibrary.com/cdsr/doi/10.1002/14651858.CD007094.pub4/full 

http://egyorvosnaploja.hu/a-mez-mint-gyogyszer/

 

 

A füge fantasztikus ereje

A füge fantasztikus ereje

A füge ma már hazánkban is egyre gyakrabban termesztett gyümölcs, hiszen a forró nyaraink kedveznek a növekedésének. Tudtátok, hogy léteznek 10-12 méter magasságú fügefák is? Na persze az ilyeneket inkább a földközi-tengeri országokban kell keresnünk. Itthon inkább az alacsonyabb fügebokor népszerű.

Úgy gondolom, ennek ellenére még mindig keveset tudunk erről az értékes gyümölcsről, pedig ásványianyag- és vitaminösszetételének köszönhetően számos pozitív egészségügyi hatása van.

Mit tartalmaz a füge?

 A fügében van

  • A-, B-, C- és sok K-vitamin,
  • kis mennyiségben tiamin, riboflavin, niacin,
  • nagyobb mennyiségben kálium, kálcium, foszfor, magnézium, valamint
  • nátrium, cink, réz, mangán és vas.

Mivel a füge szénhidrátdús, kiválóan laktat, nem beszélve arról, hogy különleges gyógyhatással is bír:

  • segíti az emésztést, amely székrekedéses gyermekeknél kifejezetten hasznos lehet (hashajtó hatású), ugyanakkor
  • gyulladásgátló is, valamint
  • antioxidáns,
  • bőrnyugtató (ekcéma ellen is jó lehet),
  • ezen felül méregtelenítő hatással is bír,
  • sőt, még a köhögést is csillapítja.

Tehát ha eddig nem ettetek otthon fügét, érdemes elkezdeni a fogyasztását, mert sokat segíthet majd a meghűléses időszakokban is.

Miért jó még a füge?

A füge kifejezetten édes, mégis inkább enyhe ízű. A közhiedelemmel ellentétben azonban alacsonyabb kalóriatartalmú és nincs benne zsír. Kiváló rostforrás, ezért érdemes becsempészni az étkezésekbe saláta vagy szósz formájában is.

Allergén-e a füge?

A füge nem tartozik az allergének közé, ezért bátran adhatjuk a kicsiknek is, arra azonban figyelni kell, hogy keresztallergia ennek ellenére kialakulhat. Ha nálatok valaki allergiás a nyírfapollenre, a latexre, esetleg az eperfa családjába tartozó gyümölcsökre (cukoralma, narancseper), inkább legyetek óvatosak.

Hogyan fogyasszuk a fügét?

A fügének számos felhasználási módja van. Mi általában nyersen vagy aszalva ismerjük, de érdemes lekvárt és – ahogy fent már említettem – húsok mellé fügeszószt is készíteni belőle. De joghurtba keverve is kiváló finomságot kapunk.

A fügét érdemes frissen megvásárolni, erre a nyárvégi, koraőszi időszak a legjobb, aszalt formájában azonban bármikor hozzájuthatunk.

Előkészítése

A fügét mindig alaposan mossunk meg, majd vágjuk le a szárát. Nem muszáj meghámozni, hiszen a héja is ehető, de ha lekvárt vagy szószt készítünk belőle, inkább héja nélkül tegyük azt. Ami viszont alapszabály, hogy a kocsánynál mindenképp szedjük le a héjrészt is. Ezután keresztben vágjuk be és úgy nyissuk szét a gyümölcsöt.

Tárolása

Sajnos a friss fügét nem lehet sokáig eltárolni, mihamarabb meg kell enni vagy lekvárt készíteni belőle. A hűtőben is csak a vastagabb héjú tartható el 2-3 napig.

Ha nagyobb mennyiséghez jutottunk hozzá, akkor viszont érdemes megpróbálkoznunk az aszalással is. Az aszalt fügét ugyanis később müzlikhez, süteményekhez is remekül fel tudjuk használni. A füge remekül fagyasztható is, érdemes kis darabokra felvágva vagy püréként eltenni.

Milyen a friss füge?

Puha és lilás, semmiképpen sem zöld. A zöld füge még éretlen és keserű. Ha viszont szétfolyik és erjedni kezd, akkor már túlérett a gyümölcs. Csak ép kocsányú és héjú fügét vegyünk meg, különben hamar megromlik és megsavanyodik.

Mikortól adhatjuk kisbabáknak?

A friss fügét már 7-8 hónapos kortól áttörve vagy darabos püré formájában adhatjuk a kicsiknek. Az aszalványokra azonban más szabály érvényes: darálva, mosva 9 hónapos kortól, darabolva vagy egészben pedig 3 éves kor után adhatjuk. (Figyeljünk rá, hogy kén-dioxid mentes legyen.)

Málnás pohárkrém

Málnás pohárkrém

Kiss Katalin csoporttagunk receptje alapján
Hozzávalók:
250 g mascarpone
2 dl tejszín
Ízlés szerint cukor/nádcukor/ki mit használ ( kb 50g)
A málnaszószhoz:
Pici fahéj
2 ek étkezési keményítő
Kevés víz
Nádcukor – elhagyható, ( kb 3 ek)
kb 300 g málna

Elkészítés:
A málnát pici vízzel feltesszük főni, fagyosan. Mikor a szemek már elkezdenek szétesni már jó is. Hozzáadjuk a nádcukrot és a fahéjat. Leszűrhetjük a magok miatt, de ez opcionális. Kevés vízhez hozzákeverjük a keményítőt és elkeverjük, majd hozzáadjuk a málnához. Hagyjuk kihűlni. A mascarponét cukorral habosra keverjük, majd a habbá vert tejszínnel lazítjuk. Ízlés szerint kehelybe, pohárba lehűtve szervírozzuk.

 

Letöltötted már applikációnkat? Ha nem itt megteheted:

IOS: ITT TÖLTHETED LE

Android: ITT TÖLTHETED LE

Őszibarackos szilvapüré babakeksszel

Őszibarackos szilvapüré babakeksszel

Kiss Katalin csoporttagunk receptje alapján

Hozzávalók:
1 közepes őszibarack
½ -1 szem szilva héj nélkül
1 db babakeksz

Elkészítés:
A hozzávalókat pürésítjük, a végén belereszelünk babakekszet. De utóbbi választható, lehet gríz, zabpehely vagy enélkül is mehet.

 

Letöltötted már applikációnkat? Ha nem itt megteheted:

IOS: ITT TÖLTHETED LE

Android: ITT TÖLTHETED LE

Pin It on Pinterest

Share This