“Ne játssz az étellel!” – ételdobálás

“Ne játssz az étellel!”
– csenghet manapság is sokunk fülében a szülői intelem. Kisgyermekkorban viszont még a fejlődés egy teljesen normális stádiuma lehet, ha az étel gyakran a földön landol, szétmaszatolódik, vagy a kikészített pohár vízben landol.

15-18 hónapos kor alatt a babák ugyanis gyakran az étellel való játék vagy dobálózás közben fedezik fel a világot, és értenek meg ok-okozati összefüggéseket (például a gravitációt).

Hogy mi a gond ezzel? Azon túl, hogy talán picit többet kell takarítanunk, semmi.

Ha azonban a dobálózás átmegy egyfajta önszórakoztatásba, az elég bosszantó lehet – a mi számunkra legalábbis minden bizonnyal. A baba viszont továbbra is jól mulat, hiszen milyen szuper dolog, hogy ha ő valamit leejt, anya azonnal az etetőszék lábánál terem… nem igaz?

Mit tehetünk, ha az étellel való játék játszmává fajul?

Ahogy írtam, a dobálózás, étel úsztatás, maszatolás és hasonlók egy darabig a fejlődés és tanulás szerves részét képezik, ezért ne fojtsuk el, és ne reagáljuk túl! Hagyjuk, had fedezze fel a baba a textúrákat, ok-okozati viszonyokat, és ne pattanjunk fel minden lepottyant falat láttán! (Jobb, ha a kutyát is elzárjuk, aki ugyan más okból, de szintén szívesen lereagálná a földre eső finomságokat!) Ha így teszünk, izgalom hiányában a baba jó eséllyel hamar más “tanulnivalót” keres magának.

Ha nincs ilyen szerencsénk, akkor is a legfontosabb, hogy higgadtak, érdektelenek maradjunk… elő a pókerarccal! Ha a gyermekünk továbbra is csak szórakozik velünk (és az étellel), fejezzük be az étkezést! Ha ugyanis annak reményében tartjuk fenn az evést (és tűrjük a nem odaillő viselkedést), hogy csemeténk legalább fogyaszt közben valamit, csak egy ördögi körhöz érkezünk: egyre tehetetlenebbnek és kontroll vesztettebbnek érezzük majd magunkat, ami végül – így vagy úgy – a gyermeken fog csattanni. (Arról nem is beszélve, hogy következő alkalommal ha éhesebb a baba, talán kevesebb ideje és figyelme irányul majd a rendbontásra! )

Sok kisgyerek azért játszik az étellel, mert az evés nem köti le eléggé, esetleg unatkozik. Ezért igyekezzünk elvonni a figyelmét – de fontos, hogy NE valami villódzó képernyővel!
Ha csemeténknek például külön örömet szerez a fém kanál csörömpölése a csempén, tegyünk néhány lefordított edényt elé, amelyeken remekül lehet dobolni – ugyanazzal a kiskanállal! Néha azonban már annyi is elég, ha beszélgetünk evés közben. Mesélhetünk valami mesét, vagy még jobb, ha az éppen fogyasztott ételeket szőjük valami érdekes történetbe!

Sok baba nem tudja még helyesen kommunikálni, ha már nem éhes: az étellel való játéknak ez is lehet az oka. Ezért ha nem odaillő viselkedést észlelünk az asztalnál, helyes lehet az a következtetés is, hogy gyermekünk szimplán befejezte az evést.