Az étkezés nekünk, szülőknek arról szól, hogy jóllakassuk a hasunkat. A legkisebbeknek azonban nem ez van a fókuszban, ezért dobálják az ételt, maszatolnak, trancsíroznak. Tudom, hogy idegesítő, de megvan a miértje.

A kisbabák onnantól kezdve, hogy felfedezték a kezüket, és rájöttek, mi mindet tudnak vele csinálni, szünet nélkül „gyakorolnak”. Megfogják a rágókát, a játékokat, és mindent, ami csak a kezük ügyébe kerül. Tapasztalnak. Miért gondolnának az ételre is másképp?

Mit jelent az étel a gyermeknek?

Gondold végig: a kezdetekben szopiztak vagy cumisüvegből kapták a tápszert. Megtanulták, hogy ha diszkomfortérzetük van, ezzel javíthatnak a „hangulatukon”.

A hozzátápláláskor azonban

  • rengeteg új és színes (!) étellel találkoznak,
  • különböző állagú és formájú ennivaló kerül egy
  • szintén újdonságnak számító tárgyra, a tányérra.
  • Ehhez pedig még egy plusz „játszóeszközt”, kanalat is kapnak.

Teljesen természetes, hogy nem a hasuk fog eszükbe jutni. S mivel egészségesen kíváncsiak, tapasztalni akarnak, mindent meg is tesznek annak érdekében, hogy ezt a rengeteg újdonságot megvizsgálják.

Mikortól dobálják az ételt a gyerekek?

Általában 10 hónapos kortól kezdik el dobálni az ételt (és minden mást), mert ekkora alakul ki bennük a tárgyállandóság: ekkortól tudják, hogy a tárgyak akkor is léteznek, ha épp nem látják őket. Mit tesznek hát? Eldobják a kanalat (főzelékestől, mindenestől), és megfigyelik, tényleg nem varázsolódnak-e el.

Nem beszélve arról, hogy ilyenkor érdekes hangokat is elő tudnak hívni nemcsak az eszközök koppanásával, hanem belőlünk is. Ez utóbbira azonban nagyon ügyeljünk.

Mit rontanak el a szülők etetéskor?

Ha a gyerek ledobja az ételt, összetrancsírozza, szétkeni, annak rendszerint nem örülünk. Ilyenkor hajlamosabbak vagyunk kiakadni, kiabálni, dühöngeni. De ne tegyük!

  • Egyrészt a gyermekben félelmet keltünk, amelyet elég hamar összepárosít majd az étkezéssel, ez pedig egyenesen étkezési zavarhoz vezet.
  • Másrészt mert semmit nem érünk el vele, csak mindannyian rossz kedvűek leszünk.

Természetesen ennek az ellenkezője sem szerencsés: ne tapsolgassunk, ujjongjuk, hogy milyen ügyesen veri szét a gyermekünk a tányért, vagy milyen csodás spenótfestményt alkot a falra. A gyermeknek ez a reakció kifejezetten tetszeni fog, és unos-untalan újra látni akarja majd.

Akármilyen nehéz is, legyünk türelmesek, és akár 2165-ször is mondjuk el csendesen, de határozottan, hogy ezt nem szabad. De tehetünk még valamit!

9 tipp szülőknek, hogy a gyerek ne játszon az étellel

  1. A kisgyermek hamarabb rájön arra, mi az ételek rendeltetési célja, ha mi is vele eszünk. Igyekezzünk a családi étkezésekhez igazítani a kisbabánkét is (vagy fordítva), hogy jó példát lásson.
  2. Adjunk rá nagy előkét, hogy viszonylag tisztán tarthassuk a ruháját.
  3. Legyen a kezünkben papírtörlő, konyharuha stb., de ne törölgessük a száját falatonként. Ebből csak azt szűrné le, hogy az étkezés mégsem annyira jó dolog, ráadásul anya is állandóan csak piszkálja őt közben.
  4. Hagyjuk, hogy belenyúljon az ételekbe, hogy a különböző állagokat megismerhesse, de ne csináljunk belőle rendszert. Így hamar elfogadja, hogy ezt nem szabad, ugyanakkor a kíváncsiságát is kielégíthette a tapasztalással.
  5. Ne szidjuk, hanem segítsünk neki (ha hagyja). Ha nem hagyja, akkor sincs semmi gond. Adjunk neki önálló teret.
  6. Dicsérjük, ha ügyesen a szájába tudott venni egy falatot, de ne szidjuk, ha ez nem sikerült.
  7. Ne hajolgassunk le minden egyes ételdarabért, mert ez is egy olyan reakció, amely tetszhet a kicsinek. Bőven elég, ha csak az étkezés végén takarítunk fel.
  8. Olyan evőeszközöket és tányérokat adjunk a keze ügyébe, amelyek neki valók. A ManóMenü webshopjában a a szilikon alátéttől kezdve a tapadós tányérig minden fontos kelléket megtalálsz ehhez.
  9. Csak addig etessük a gyermekünket, ameddig valóban éhes. Ha látjuk rajta, hogy már nem kér többet, semmiképp sem erőltessük tovább az evést. Ne felejtsd, a kisgyermekek többször esznek keveset, és nem fordítva.

Pin It on Pinterest

Share This