Miért játszanak a gyermekek az étellel?

Az étkezés nekünk, szülőknek arról szól, hogy jóllakassuk a hasunkat. A legkisebbeknek azonban nem ez van a fókuszban, ezért dobálják az ételt, maszatolnak, trancsíroznak. Tudom, hogy idegesítő, de megvan a miértje.

A kisbabák onnantól kezdve, hogy felfedezték a kezüket, és rájöttek, mi mindet tudnak vele csinálni, szünet nélkül „gyakorolnak”. Megfogják a rágókát, a játékokat, és mindent, ami csak a kezük ügyébe kerül. Tapasztalnak. Miért gondolnának az ételre is másképp?

Mit jelent az étel a gyermeknek?

Gondold végig: a kezdetekben szopiztak vagy cumisüvegből kapták a tápszert. Megtanulták, hogy ha diszkomfortérzetük van, ezzel javíthatnak a „hangulatukon”.

A hozzátápláláskor azonban

rengeteg új és színes (!) étellel találkoznak,
különböző állagú és formájú ennivaló kerül egy
szintén újdonságnak számító tárgyra, a tányérra.
Ehhez pedig még egy plusz „játszóeszközt”, kanalat is kapnak.

Teljesen természetes, hogy nem a hasuk fog eszükbe jutni. S mivel egészségesen kíváncsiak, tapasztalni akarnak, mindent meg is tesznek annak érdekében, hogy ezt a rengeteg újdonságot megvizsgálják.

Mikortól dobálják az ételt a gyerekek?

Általában 10 hónapos kortól kezdik el dobálni az ételt (és minden mást), mert ekkora alakul ki bennük a tárgyállandóság: ekkortól tudják, hogy a tárgyak akkor is léteznek, ha épp nem látják őket. Mit tesznek hát? Eldobják a kanalat (főzelékestől, mindenestől), és megfigyelik, tényleg nem varázsolódnak-e el.

Nem beszélve arról, hogy ilyenkor érdekes hangokat is elő tudnak hívni nemcsak az eszközök koppanásával, hanem belőlünk is. Ez utóbbira azonban nagyon ügyeljünk.

Mit rontanak el a szülők etetéskor?

Ha a gyerek ledobja az ételt, összetrancsírozza, szétkeni, annak rendszerint nem örülünk. Ilyenkor hajlamosabbak vagyunk kiakadni, kiabálni, dühöngeni. De ne tegyük!

Egyrészt a gyermekben félelmet keltünk, amelyet elég hamar összepárosít majd az étkezéssel, ez pedig egyenesen étkezési zavarhoz vezet.
Másrészt mert semmit nem érünk el vele, csak mindannyian rossz kedvűek leszünk.

Természetesen ennek az ellenkezője sem szerencsés: ne tapsolgassunk, ujjongjuk, hogy milyen ügyesen veri szét a gyermekünk a tányért, vagy milyen csodás spenótfestményt alkot a falra. A gyermeknek ez a reakció kifejezetten tetszeni fog, és unos-untalan újra látni akarja majd.

Akármilyen nehéz is, legyünk türelmesek, és akár 2165-ször is mondjuk el csendesen, de határozottan, hogy ezt nem szabad. De tehetünk még valamit!

9 tipp szülőknek, hogy a gyerek ne játszon az étellel

A kisgyermek hamarabb rájön arra, mi az ételek rendeltetési célja, ha mi is vele eszünk. Igyekezzünk a családi étkezésekhez igazítani a kisbabánkét is (vagy fordítva), hogy jó példát lásson.
Adjunk rá nagy előkét, hogy viszonylag tisztán tarthassuk a ruháját.
Legyen a kezünkben papírtörlő, konyharuha stb., de ne törölgessük a száját falatonként. Ebből csak azt szűrné le, hogy az étkezés mégsem annyira jó dolog, ráadásul anya is állandóan csak piszkálja őt közben.
Hagyjuk, hogy belenyúljon az ételekbe, hogy a különböző állagokat megismerhesse, de ne csináljunk belőle rendszert. Így hamar elfogadja, hogy ezt nem szabad, ugyanakkor a kíváncsiságát is kielégíthette a tapasztalással.
Ne szidjuk, hanem segítsünk neki (ha hagyja). Ha nem hagyja, akkor sincs semmi gond. Adjunk neki önálló teret.
Dicsérjük, ha ügyesen a szájába tudott venni egy falatot, de ne szidjuk, ha ez nem sikerült.
Ne hajolgassunk le minden egyes ételdarabért, mert ez is egy olyan reakció, amely tetszhet a kicsinek. Bőven elég, ha csak az étkezés végén takarítunk fel.
Olyan evőeszközöket és tányérokat adjunk a keze ügyébe, amelyek neki valók. A ManóMenü webshopjában a a szilikon alátéttől kezdve a tapadós tányérig minden fontos kelléket megtalálsz ehhez.
Csak addig etessük a gyermekünket, ameddig valóban éhes. Ha látjuk rajta, hogy már nem kér többet, semmiképp sem erőltessük tovább az evést. Ne felejtsd, a kisgyermekek többször esznek keveset, és nem fordítva.