Hozzátáplálás hibák – 1. Rész 

Mind a ManóMenü csoportban, mind a receptkönyvem kapcsán nagyon sokszor felmerül a téma: kinek mennyire válogatós a gyermeke?
Bevallom őszintén, Martinnal, nem igazán voltak nagyobb “szenvedős” időszakok.
Noha alapvetően úgy gondolom, hogy az édesanyáknak NEM kell gyermekük válogatósságát a saját hibájukként kezelni, most már tudom, hogy a szerencsén kívül talán volt egy-két egyéb tényező is, ami miatt a saját gyermekemnél nem volt különösebb gond az evés terén.
Akad néhány olyan hiba hozzátápláláskor, amit könnyű elvéteni, de ha felhívják rá a figyelmünket, ha tudatosan figyelünk rájuk, talán kikerülhetjük ( de legalább is mérsékelhetjük) őket – ezzel esetlegesen megelőzve azt a bizonyos “fényevést”.

Ne értsetek félre, továbbra is úgy gondolom, hogy NEM az anyaság mércéje, hogy gyermekünk mindent eltakarít-e a tányérról, vagy sem, de hogy segítselek Titeket, gondoltam sorra veszek egy cikksorozatban néhány olyan bakit, aminek ismerete könnyítheti a “munkátokat”.

Mik ezek a tipikus bakik?

Azt hiszem abban a legtöbben egyetértetek velem, hogy a nem evés hátterében sokszor nem is maga az étel, hanem valami egyéb probléma húzódik meg.
Az egyik leggyakoribb (és természetes) reakció, amit kétségbeesésében egy anya a gyermeke nem-evésére reagál, hogy kényszeríteni próbálja. Persze ne feltétlenül fizikai kényszerre gondoljatok, sokkal inkább apró trükkökre. Ismerős lehet néhány nektek is: zöldségek “elrejtése” az ételben, a desszert ígérgetése, vagy a klasszikus “egyet az anya kedvéért” egyszemélyes előadás… Valljuk be, mindannyian alkalmaztuk már valamelyiket. (Én is, hiszen ezt láttam otthon, velem is ugyanígy viselkedtek a szüleim)

S hogy mi a trükközéssel a gond?

Sajnos a szakértők nagyrésze egyetért abban, hogy az ilyen jóhiszemű taktikázás hosszú távon éppen az ellenkezőjéhez vezet, mivel ezeket a helyzeteket a gyerekek egyfajta stresszes, szorongásos helyzetnek élhetik meg. Márpedig egy ilyen fenyegető szituációban ki az, aki megéhezik, vagy az evésen jár az esze? Senki.

Rosszabb napokon a jelenet az érzelmek fokozódásába, a szorongásból egyfajta dühös helyzetbe, vagy éppen bűntudatkeltésbe csaphat át – ami senkinek sem jó. Az étkezések így egy kellemetlen, feszült eseményként maradnak meg gyermekünk buksijában, fokozva ezzel egy ördögi spirált.

Vannak persze olyan gyerkőcök, akiknél ideig-óráig működnek az ilyen taktikázások, leginkább azért, mert a kicsi túl szófogadó, vagy félénk ahhoz, hogy dacoljon a felállított szabályokkal. Az érzékenyebb vagy szélsőségesen válogatós gyerekek esetében az étkezések viszont hamar hatalmi harccá válhatnak, súlyos problémákat okozhatva ezzel hosszú távon.

Hangsúlyozom ugyanakkor: teljesen természetes, emberi reakció, ha “kényszerítős” trükköket alkalmaztál, vagy alkalmazol.
Ne stresszeld, vagy ostorozd magad emiatt, inkább próbálj változtatni, próbáld a “nem evést” tünetként kezelni, és mögé látni!
Biztos, hogy a brokkolival van a gond, vagy gyermeked a sorozatos “nem”-mel próbálja a kezébe venni az irányítást? Mi lehet az oka a viselkedésének? Mi lehet az egész jelenet forrása, eredete? Hol tudnád megszakítani az ördögi spirált?

Vannak olyan esetek, amikor tudjuk a választ, de nem tudjuk hogyan tudnánk fordítani a dolgokon. Vannak esetek, amikor még az okokat felderíteni sem olyan könnyű.
Bárhogy is: segítséget kérni sohasem szégyen.

Én természetesen továbbra is itt leszek, és igyekszem apróbb tanácsokkal ellátni Titeket!

 

 

Pin It on Pinterest

Share This