Hozzátáplálási hibák 3.rész – Hogyan előzd meg a válogatósságot
Hozzátáplálási hibák – 3. rész
Az elmúlt hetekben a hozzátápláláskor elkövetett óvatlan hibákról írtam nektek pár gondolatot. Azokról az apró bakikról, amelyek többségét akarva-akaratlanul mindannyian elkövetjük, ezzel nehezítve a saját (és gyermekünk) helyzetét a kiegyensúlyozott evés terén.
Ma a nassolás kérdéskörét szeretném picit körbejárni.
Azt az alkalmakat, amikor a fix étkezési időkön kívül kínálunk valami apróságot a csimotánknak. Tudom, főleg amikor nem fogyott rendesen az ebéd, nagyon nehéz megállni, hogy ha a gyerkőc megkíván valami finomságot, ne engedjünk a kérésének.
Pedig pontosan ezzel indulunk el a rossz irányba: mivel a köztes falatozásoktól a gyermek pont a fő étkezésekre nem lesz elég éhes, így jóval nagyobb az esélye, hogy mikor leül a család, ő nem, vagy csak keveset eszik az ételből, türelmetlenül viselkedik, játszik az ennivalóval, vagy idő előtt feláll az asztaltól.
Ismerős jelenetek, igaz?
De mi is az igazi gond a nasizással?
Sajnos egy 2010-ben készített kutatás kimutatta, hogy a köztes csipegetés rossz szokását az utóbbi évtizedekben vettük fel: az eredmények szerint egy gyerek átlagosan napi háromszor falatozgat valami “mellékeset”, szemben a pár évtizeddel ezelőtti napi egy alkalomhoz képest.
A legnagyobb eltérést ráadásul pont a 2 és 6 éves korosztálynál találták!
Mindez azt jelenti, hogy a mai gyerekek átlag 586 kalóriával többet visznek be egy nap a korábbi generációkhoz képest – nem csoda hát, ha az igazi étkezéseknél nem éhesek!
Mindemellett a folyamatos, kis mennyiségekben való csipegetés azért is lehet problémás, mert gyermekeink így nem tanulják meg az éhség tüneteit, nehézségeik lesznek testük jelzéseinek “olvasásában”.
Egy egészséges gyereknek tudnia kellene, hogy mikor egyen (kvázi mikor éhes), vagy mikor hagyja abba azt, valamint hogy mit jelent a jóllakottság érzése? Mindez elengedhetetlen ahhoz, hogy már felnőttként megfelelő önszabályozást tudjon alkalmazni az evés mennyiségét és gyakoriságát illetően.
Végül, de nem utolsó sorban; ha gyermekünk megtanulja, hogy kérés esetén nagy valószínűséggel kap valami fogára valót, nagyobb az esélye, hogy “átvészeli” a fő étkezéseket egy kis csipegetéssel és inkább a nasi időre koncentrál – amikor jóval csábítóbb finomságokból lehet válogatni.
Mit tehetünk tehát?
A legfontosabb persze, hogy ragaszkodjunk a fő étkezési időkhöz!
Mint oly’ sok minden másban, a gyerekeknek az evés körül is szigorú napirendre és szabályokra van szükségük, még ha ez nem is mindig tűnik egyértelműnek. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne iktassunk be tízórait és uzsonnát, épp ellenkezőleg! Mivel a picik gyomrának kapacitása még messze nem ér fel a felnőttekével, nekik gyakrabban, 2-3 óránként kell enniük. De ezek előre meghatározott helyén és idején kívül ne kínáljunk fel nasit!
Ha tehát csimotánk nem eszik (elegendő) ebédet, viszont fél órával étkezés után már falatozni kér, ragaszkodjunk az uzsonnaidő kivárásához (meg a délutáni alváshoz? :)!
Higgyük el, ha egy picit szigorúbbak és következetesebbek vagyunk, nagyon hamar be fog állni a rend: gyermekünk nem fog éhezni (ha mégis, legalább tisztába kerül az éhség érzetével), az étkezések nem válnak mentális harctérré és nagyobb rá az esély, hogy egy elhízásra kevésbé hajlamos, az ételekhez egészséges viszonyt tápláló felnőtt válik belőle.
Ennyit megér egy kis határozottság, nem?
Nézz körül webshopunkon, ahol számos kincset találsz, mely megkönnyítheti ezt az időszakot -> ManóMenü webshop
