Gondolom, mindenkinek egyértelmű, hogy a családi közös étkezések nagyon fontosak. De ha feltesszük a kérdést, hogy miért, akkor már nem biztos, hogy egyöntetű választ tudunk rá adni. Biztosan neked is vannak személyes élményeid a gyermekkorodból, amelyek vagy jók vagy rosszak. A ManóMenünél azt szeretnénk, hogy bármilyen múltra is tekintsünk vissza mi, szülők, a gyermekeinknek lehetőség szerint a legboldogabb időszakokat biztosítsuk. Ehhez pedig a közös étkezések alapvető fontossággal bírnak.

Közös étkezés, de mikor?

Sajnos egyre gyakoribb, hogy a családok nem ülnek le együtt az étkezőasztalhoz.

  • A szülők összevissza beosztás szerint dolgoznak,
  • a gyermekeknek ilyen-olyan különóráik vannak,
  • a kicsik napközben pedig amúgy is a bölcsődében vagy az óvodában esznek.

A reggelek a rohanásról szólnak, és ha egy kis szerencsénk van, a vacsora az egyetlen olyan alkalom, amikor együtt eszik a család. De ez is jobb, mint a semmi.

A közös étkezésekkor pedig már rég nem érvényes az az íratlan szabály, hogy „magyar ember evés közben nem beszél”. Pont az a lényege az ilyen együttléteknek, hogy stresszmentes körülmények között, jókat falatozva megosszuk egymással a napi történéseinket. De tényleg stresszmentesen tesszük mindezt?

Helytelen mondatok az étkezőasztalnál

Sajnos sokszor hallom, hogy a családi étkezések többsége még mindig a fegyelmezésről szól:

  • Ülj már rendesen!
  • Ne csámcsogj állandóan!
  • Minek forgolódsz folyton?
  • Tessék megenni mindent a tányérodról!
  • Addig innen nem állsz fel, amíg….

Ugye, milyen rosszul hangzik? Ki az, akinek ilyenkor kedve van megnyílni és beszélgetni, mesélni?

Még rosszabb, ha a fentiekhez egészségre nevelés is „zajlik”:

  • Edd meg a zöldséget is!
  • Csak egy szelet kenyeret ehetsz, mert már így is kövér vagy.
  • Nem, nem vehetsz ebből többet, igyál inkább vizet.

Nincs azzal gond, hogy odafigyelünk a családunk egészségére, de ne így tegyük! Akkor hogyan? Miről is kellene szólnia a családi közös étkezéseknek?

Hogyan érd el, hogy mindenki szívesen üljön asztalhoz?

Ahogy fent már írtam, az ilyen együttléteknek is élménynek kell lenniük. Azt kellene szülőként elérnünk, hogy mindenki szívesen üljön asztalhoz, és ne valamiféle inkvizíciónak („Na, beszéljük meg, miért is bántottad Pistikét!”) éljük meg a közös étkezéseket. Hogy ez nehéz? Szerintem nem, csak szánjunk rá időt!

  1. Az étkezés ugyanis nem az asztalnál, hanem a tűzhelynél vagy a hűtőszekrénynél kezdődik. Vonjuk be már az előkészületekbe is a családot. Többször meséltem róla a Facebook-csoportban, hogy Martinnal mi is ezt tesszük. Nagyon pici kora óta érdekli, hogy mit ügyködök a konyhapulton, így amikor csak akar, odajöhet, és segíthet. (Ezt viszont semmiképpen ne erőltesd!) A közös főzés vagy az ételek tálalása olyan alkalom, ahol kötetlenül beszélgethetünk. Ilyenkor sokkal hamarabb megnyílnak a csendesebb gyerekek is, és örömmel mesélnek a napjukról.
  2. A tálalásban már mindenki részt vehet, és jó is, ha egyszerre sürög-forog a család. Egyrészt feleannyi idő alatt meg lehet teríteni, másrészt nincs ember, aki ne értékelné a saját maga munkáját. Egy közös, vidám kezdet pedig biztosan jó alapja a hangulatos étkezésnek.
  3. Ugyanígy az asztal leszedéséhez is kérhetjük a család segítségét, hogy ismét időt spóroljunk. De nem csak az idő és a jó hangulat érdekében érdemes figyelmet fordítanunk a közös étkezésekre.

A közös étkezések pozitív hatásai

Kutatók kimutatták, hogy számos pozitív hatása van az ilyen családi együttléteknek:

  1. Minőségi időt töltünk egymással.
  2. Észrevétlenül is példát mutathatunk az egészséges étkezés terén.
  3. Fejlesztjük a gyermekek szociális kompetenciáit és
  4. növeljük a biztonságérzetüket.
  5. Nyitottabbá, érdeklődőbbé tehetjük őket, és
  6. oldjuk bennük (és magunkban is) a felgyülemlett napi stresszt.

Persze mindehhez az szükséges, hogy az étkező asztalnál valóban egymásra figyeljünk, hogy ne nyomkodjuk a telefonjainkat, ne szóljon közben a tévé, és tényleg ne arról szóljon a közös vacsora, hogy egyfolytában fegyelmezünk, vagy épp büntetünk.

Ez utóbbival ugyanis azt érjük el, hogy a gyermek előbb-utóbb az étkezést rosszul éli meg, negatív élményt párosít hozzá, ami étkezési zavarhoz vezethet. Ugye, ezt senki sem akarja?

Gondoskodjunk együtt arról, hogy ez ne így legyen.

Pin It on Pinterest

Share This